Ajándék született a karanténban

Itthon vagyunk bezárva, itthonról dolgozunk. A Húsvét pedig eljön, ha most nem is nagyon várjuk. A Húsvéti locsolás is el fog maradni, az ajándékozás viszont nem. Idő nincs ajándékvásárlásra, de ajándékkészítésre akad. A munkába járás napi másfél órát vett el az időmből, most ez mind megmaradt arra, hogy valamit alkossak. Ötletezésre is van idő, így jutott eszembe, hogy a múltkori nyulas mobiltartó maradék alapanyagaiból készítek egy újabbat. Nem akartam megismételni önmagam, így gondoltam ez nem nyúl lesz, hanem macska. A fél farönköt sem akartam úgy rakni, ahogy a nyúlnál. Gondoltam legyen ez egy egyensúlyozós macska.

A fél bodzafa hasábról eltávolítottam a kérgét, és így egy fél hasábot kaptam. Ez a fél hasáb úgy viselkedik, mint a kelj fel Jancsi játék, ha kibillentem visszaáll. Emiatt ezt az ajándékot már el is neveztem „Kelj fel Arcsi!”-nak.

Arcsit nagyon nehéz lett volna lerajzolni, mert nem volt hajlandó modellt állni. Így aztán nagyjából sikerült egy macskára hasonlító formát rajzolni.

 Megpróbáltam kivágni a nemrég felújított családi örökséggel, a lombfűrésszel. Sajnos, csak feléig sikerült, mert nem tudtam olyan erősen megfeszíteni, mint a régi gyerekkori lombfűrészemmel. Így aztán a munkalap az a háború előtti, de a fűrészelés az már a hatvanas évek lombfűrészével történt.

A fahasábra bevéstem a szokásos mobiltartó árkot, és fúrtam néhány Lyukat is, hogy egyben tolltartónak is funkcionáljon. A maradék rétegelt lemezt is sajnáltam kidobni a szemétbe, ezért a macska farka melletti kis darabkába belerajzoltam egy virágot. A virágot körbevágtam, így egy soha el nem hervadó virág is van Arcsi előtt.

Íme, itt a Húsvéti ajándék feleségemnek. Befejezetlenül hagytam, mert úgy gondolom, hogy az utolsó simításokat végezze maga. Kap még hozzá egy filctoll készletet, amellyel olyan színűre dekorálja a cicát és a virágot, amilyenre akarja. Ha már húsvéti tojást nem kell festenie a locsolkodóknak, legyen egy kis feladata neki is.