A véletlen úgy hozta, hogy a bolhapiacon egy fából készült tappert kezdtem el nézegetni. Tetszett az egyszerű vonalvezetés, és a dísztelenség. Így is szép. Az eladó ajánlotta, hogy akciós, mert nem kell már ez senkinek. Mondtam, hogy én ugyan használok tintás tollat, de van már tapperem, és erre még itatós papírt is kell venni, hogy újból használható legyen. Addig-addig beszélgettünk a tapperről, amíg kedvet kaptam hozzá, hogy legyen egy második tapperem. Kigondoltam, hogy ezt a másodikat nem tintaitató tapperként, hanem faragókés élesítésre fogom használni. Így aztán megvettem és itatóspapírt, és arra polirpapírt rögzítettem. Végül jól jártam, mert néhány perc barkácsolással lett egy jó faragókés élesítőm.
Amikor szétcsavaroztam, akkor láttam a belsejében a
feliratot. Ez valaha a „2. sz. legs. otthon” szolgálatában állt egykor. A
következő héten visszavittem az eladóhoz, hogy hátha tudja, honnét származik és
akkor kiderült volna a tapper életrajza. Az eladó viszont, az édesanyja
üzletének megmaradt készletéből örökölte, aki használt cikk és régiség
nagykereskedő volt. Így aztán továbbra is rejtély a tapper teljes
élettörténete. Amikor elkezdtem írni erről a tapperről, akkor láttam, hogy a
régi blogomon pont 11 éve írtam: https://multmento.blog.hu/2011/07/31/tapperolasaim
Az én tippem: "Második század legénységi otthon"
VálaszTörlésEz nagyon jó tipp, rákerestem a legénységi otthonra, és tényleg léteztek ilyen intézmények a hadseregben.
TörlésÉrdekes ez a tapper világ, milyen változatos formákban készítették, előkelőségtől a postamesteri használatig. Nem emlékeztem erre az elnevezésre, úgyhogy elég vicces. :)
VálaszTörlésIgen, a tapper jelentésváltozáson ment át. Anno a krétaport váltotta ki az itatóspapírral bevont tapper. Aztán később már a töltő és golyóstollak nem pacáztak, és egész más lett a jelentése.
TörlésA bicskaélezést pedig megoldottad, saját bejáratú éleződdel. :)
VálaszTörlésEz a fura élező megoldás egy emléket hozott fel bennem, most én mesélek. :)
Gyerekoromban, amikor egy vidéki nyaralóban a bácsi arra kért a szobában, térdeljünk le, és vegyünk ki a pincéjéből egy üveg bort, mivel ez neki nehéz gimnasztika lenne. Le is térdeltünk, de semmit nem láttunk, ekkor azt mondta hajoljunk mélyebbre, egészen a földig, aztán előre nézzünk, de csak nem láttunk pincét. A trükk az volt, hogy a szekrény alatt sorakoztak egymás mellett az üvegek, ugyebár a hűs, döngölt földön éppen hogy aláfértek. A furfangos bácsi tarsolyába volt még egy sztori, azt mondta, éppen kenyeret süt, persze a kemencében nem volt semmi, hanem a petróleum lámpa tetejét félig befedve kis kenyérhéj pörkölődött, amitől valódi kenyér illatok szálltak.
Úgy gondolom egy hasznos eszköz lesz a késeim, vésőim élezéséhez. Köszönöm a történetet, nagyon jót derültem rajta.
Törlés