Dédnagyanyám falvédője és Mitzike kendője

 

A konyhánkban van ez a törölközőtartós falvédőnk. Gyerekkoromban minden reggel, ezt láttam, ha felébredtem a lavórhoz mentem kezet mosni. A sarokban volt a vizes pad, azon egy piros vödörben egy ugyanilyen színű ceglédi kannában volt frissen hozott kútvíz. A Tatai Német Nemzetiségi Múzeumnak évekkel ezelőtt volt egy felhívása, és virtuális tárgytörténet kiállításra kértek be fotót a tárgyról, és történetet hozzá. Én ezt írtam. 

A most bemutatott kis falvédőt 1928-ban dédnagyanyám hímezte. Jelenleg konyhánkban a fűszerpolcként funkcionál. Kalandos élettörténete van ennek, most megpróbálom röviden elmesélni. A falvédő története, mint sok más, egy igaz szerelemmel kezdődött az 1910-es években.

Történt, hogy Anna Korb és Johan Klein egymásba szerettek. A szerelemből házasság lett. Ezt a házasságot aztán az Első Világháború tette tönkre, mert Jánosunkat is behívták katonának. A háborúban Jánosunk megsebesült, kórházba került. Gyógyulás után, még hazaengedték feleségéhez. A betegszabadságon feleségével összehozták  lányukat. Lánya születését már nem várhatta meg, mert visszahívták a frontra. Amíg János a fronton harcolt meg is született Anna lánya. Anna babának is nagyon szép volt.  A faluban csak a fiatal házaspár szerelemgyerekeként emlegették. A háborúban János hadifogságba került. A hadifogság után János alig várta, hogy végre megölelhesse fiatal feleségét és kislányát. A fogságból hazavezető út igencsak kalandos volt. A hidat, amely a nagy folyón átvezetett lerombolták. Jánosnak és bajtársainak két választásuk volt, vagy nagyot kerülnek, vagy átúsznak a folyón. Az átúszást választották. János szerencsésen átúszott, és hazaért szeretteihez. Már hazaúton az folyón való átúszás miatt megfázott, de otthon ez a megfázás csak erősödött. Nem sokkal hazaérkezése után tüdőgyulladásban meghalt. Így történt, hogy ez a kis család boldogságban együtt soha nem élhetett.

Anna anyukája 1928-ban – amikor levette az özvegyi fátyolt, és újra férjhez ment -, a kézmosó fölé hímzett egy kis falvédőt. „Guden Morgen” írta rá rossz német helyesírással. Neki nyelvjárásban így hangzott, akkor az úgy helyes. A falvédőre még ráhímezte a család tagjainak nevét, és a rét virágait.

Így született meg ez a falvédő, és használta egy törölközőtartó bekeretezett képeként két generáció. Én is úgy nőttem fel, hogy reggelente a dédnagyanyám hímzett virágait láttam a mosdótál fölött. Ezt a falvédőt nagymamám nekem akarta ajándékozni a nyolcvanas évek közepén. Ki is szedte a keretéből, de úgy ítélte meg, hogy menthetetlen. Nekem azt mondta, hogy a falvédő a mosáskor darabokra hullott és megsemmisült. Kétezer-tizenegyben szüleim hagyatékának rendezésekor, gondosan selyempapírba csomagolva megtaláltam a falvédőt. Textilt még soha nem restauráltam, és ismerőseim sem merték vállalni. Így kezdtem el baráti körben textil restaurátort keresni, aki segít ezt a családi örökséget megmenteni. Számomra kalandokkal és fordulatokkal tarkított lett a felújítás menete. A törölközőtartó hímzett textil falvédő része készült először, melyről az alábbiakat írta a restaurátor: „Elkészültem a falvédővel, tájékoztatásul szeretnék Önnek küldeni néhány képet. A lehetőségekhez képest igyekeztem a megnyúlt, deformálódott falvédőt eredeti formájára igazítani. Alátámasztásul savmentes kartonlapot használtam, amelyet pamutszövettel vontam be. Erre varrtam fel a megtisztított falvédőt. (A tisztítás során speciális mosószert használtam, hogy elkerüljem a gyengén kötött színezékek levérzését.) A későbbiek során a papírkarton megkönnyíti a keretezést, üvegezést. Bízom benne, hogy a tisztítási, konzerválási munkát megfelelőnek találja.”

Miután a restaurált falvédő megérkezett, egy asztalossal csináltattam az eredetihez hasonló keretet, amelyen törölköző tartó rúd, és kis polcocska is van. Azóta is minden reggel kávéfőzéskor Dédnagyanyám reggeli köszönésére ébredek. Forrás: http://ungarn-s-deutsches-museum.hu/targy/torolkozotartos-falvedo/ 

Most, azért jutott eszembe, mert egyszer csak megláttam egy ugyanolyan anyagra hímzett mintakendőt, mint a mi hímzett falvédőnk. Ezt ZEHETNER MITZI hímezte 1940-ben. Netes bolhapiacon találtam, és úgy gondoltam, hogy ez a gyűjteményünkbe kell. Ugyanolyan leheletvékony anyagra hímezte egykor a Mitzike, mint az én Dédnagymamám. Aztán le is ütöttem. Az eladót megkérdezte, származási helyéről. A Bécsi bolhapiacon vette rége. Így aztán feltehetően Wien-ben készült iskolai feladatnak. A netes keresésnek köszönhetően, az is tudható, hogy a bécsi antik címjegyzékekben a Zehetner családnak telefonja is volt, de megtaláltam Zehetner Mitzit is.

Február elején "ütöttem" le, de elég sokat kellett várnom, mire az eladó postára adta. Közben még egy újabb német feliratos kávéscsészét is ajánlott az eladó. Igen régi darab. Festett virágokkal és a következő felirattal: Der kaffee ist gut das muβ man ibm lassen 15 Bohnen und 16 Tassen. A jó kávé készítéshez adja meg a tanácsot. A felirat szerint a jó kávé lesz, ha 15 babból csésze kávét készítesz. Én azért ezt a tanácsot nem fogom megfogadni, de a csészéből biztos, hogy fogok inni Karlsbadi kannában készült kávét. Én így szeretem.