A konyhánkban van
ez a törölközőtartós falvédőnk. Gyerekkoromban minden reggel, ezt láttam, ha
felébredtem a lavórhoz mentem kezet mosni. A sarokban volt a vizes pad, azon
egy piros vödörben egy ugyanilyen színű ceglédi kannában volt frissen hozott
kútvíz. A Tatai Német Nemzetiségi Múzeumnak évekkel ezelőtt volt egy felhívása,
és virtuális tárgytörténet kiállításra kértek be fotót a tárgyról, és
történetet hozzá. Én ezt írtam.
A most bemutatott kis falvédőt 1928-ban dédnagyanyám
hímezte. Jelenleg konyhánkban a fűszerpolcként funkcionál. Kalandos
élettörténete van ennek, most megpróbálom röviden elmesélni. A falvédő
története, mint sok más, egy igaz szerelemmel kezdődött az 1910-es években.
Történt, hogy Anna Korb és Johan Klein egymásba
szerettek. A szerelemből házasság lett. Ezt a házasságot aztán az Első
Világháború tette tönkre, mert Jánosunkat is behívták katonának. A háborúban
Jánosunk megsebesült, kórházba került. Gyógyulás után, még hazaengedték
feleségéhez. A betegszabadságon feleségével összehozták lányukat. Lánya születését már nem várhatta
meg, mert visszahívták a frontra. Amíg János a fronton harcolt meg is született
Anna lánya. Anna babának is nagyon szép volt.
A faluban csak a fiatal házaspár szerelemgyerekeként emlegették. A
háborúban János hadifogságba került. A hadifogság után János alig várta, hogy
végre megölelhesse fiatal feleségét és kislányát. A fogságból hazavezető út
igencsak kalandos volt. A hidat, amely a nagy folyón átvezetett lerombolták.
Jánosnak és bajtársainak két választásuk volt, vagy nagyot kerülnek, vagy
átúsznak a folyón. Az átúszást választották. János szerencsésen átúszott, és
hazaért szeretteihez. Már hazaúton az folyón való átúszás miatt megfázott, de
otthon ez a megfázás csak erősödött. Nem sokkal hazaérkezése után tüdőgyulladásban
meghalt. Így történt, hogy ez a kis család boldogságban együtt soha nem
élhetett.
Anna anyukája 1928-ban – amikor levette az özvegyi
fátyolt, és újra férjhez ment -, a kézmosó fölé hímzett egy kis falvédőt.
„Guden Morgen” írta rá rossz német helyesírással. Neki nyelvjárásban így
hangzott, akkor az úgy helyes. A falvédőre még ráhímezte a család tagjainak
nevét, és a rét virágait.
Így született meg ez a falvédő, és használta egy
törölközőtartó bekeretezett képeként két generáció. Én is úgy nőttem fel, hogy
reggelente a dédnagyanyám hímzett virágait láttam a mosdótál fölött. Ezt a
falvédőt nagymamám nekem akarta ajándékozni a nyolcvanas évek közepén. Ki is
szedte a keretéből, de úgy ítélte meg, hogy menthetetlen. Nekem azt mondta,
hogy a falvédő a mosáskor darabokra hullott és megsemmisült.
Kétezer-tizenegyben szüleim hagyatékának rendezésekor, gondosan selyempapírba
csomagolva megtaláltam a falvédőt. Textilt még soha nem restauráltam, és
ismerőseim sem merték vállalni. Így kezdtem el baráti körben textil
restaurátort keresni, aki segít ezt a családi örökséget megmenteni. Számomra
kalandokkal és fordulatokkal tarkított lett a felújítás menete. A
törölközőtartó hímzett textil falvédő része készült először, melyről az
alábbiakat írta a restaurátor: „Elkészültem a falvédővel, tájékoztatásul
szeretnék Önnek küldeni néhány képet. A lehetőségekhez képest igyekeztem a
megnyúlt, deformálódott falvédőt eredeti formájára igazítani. Alátámasztásul
savmentes kartonlapot használtam, amelyet pamutszövettel vontam be. Erre
varrtam fel a megtisztított falvédőt. (A tisztítás során speciális mosószert
használtam, hogy elkerüljem a gyengén kötött színezékek levérzését.) A
későbbiek során a papírkarton megkönnyíti a keretezést, üvegezést. Bízom benne,
hogy a tisztítási, konzerválási munkát megfelelőnek találja.”
Miután a restaurált falvédő megérkezett, egy
asztalossal csináltattam az eredetihez hasonló keretet, amelyen törölköző tartó
rúd, és kis polcocska is van. Azóta is minden reggel kávéfőzéskor Dédnagyanyám
reggeli köszönésére ébredek. Forrás: http://ungarn-s-deutsches-museum.hu/targy/torolkozotartos-falvedo/
Most, azért
jutott eszembe, mert egyszer csak megláttam egy ugyanolyan anyagra hímzett
mintakendőt, mint a mi hímzett falvédőnk. Ezt ZEHETNER MITZI hímezte 1940-ben.
Netes bolhapiacon találtam, és úgy gondoltam, hogy ez a gyűjteményünkbe kell.
Ugyanolyan leheletvékony anyagra hímezte egykor a Mitzike, mint az én Dédnagymamám.
Aztán le is ütöttem. Az eladót megkérdezte, származási helyéről. A Bécsi
bolhapiacon vette rége. Így aztán feltehetően Wien-ben készült iskolai
feladatnak. A netes keresésnek köszönhetően, az is tudható, hogy a bécsi antik
címjegyzékekben a Zehetner családnak telefonja is volt, de megtaláltam Zehetner
Mitzit is.
Február elején "ütöttem" le, de elég sokat kellett várnom, mire az eladó postára adta. Közben
még egy újabb német feliratos kávéscsészét is ajánlott az eladó. Igen régi
darab. Festett virágokkal és a következő felirattal: Der kaffee ist gut das muβ
man ibm lassen 15 Bohnen und 16 Tassen. A jó kávé készítéshez adja meg a
tanácsot. A felirat szerint a jó kávé lesz, ha 15 babból csésze kávét
készítesz. Én azért ezt a tanácsot nem fogom megfogadni, de a csészéből biztos,
hogy fogok inni Karlsbadi kannában készült kávét. Én így szeretem.