Az új bőrönd, és az Ő története.

 

Eladó egy a képeken látható fa láda. Ép, egészséges. Kulcs híján a zár nem tesztelt. Az oldalán lévő forgatós kampókkal zárható. Minden további kérdésre válaszolok. — olvastam a hirdetést, és elgondolkodtam. Kettőezer húsz utolsó negyedévében megint gyarapítottam német szövegű textilgyűjteményünk. A múlt évben ugyan már egy nagy bevonulós katonabőröndöt vettem a növekvő gyűjteményünknek, de az a decemberi születésnapi falvédőkkel megtelt.

A gondolatot tett követte, és egy héttel később meg is érkezett postán az újabb fa bőrönd. Postán maradóra kértem a csomagot, hogy otthon ne vegyék észre, hogy már megint bőröndöt fogok restaurálni. egy nagy dobozba jött, és semmi kiálló nem volt rajta, amit megfogva kényelmesen haza tudtam volna vinni. A mindig nálam levő svájci bicska segített. Megfelelő helyen csak vágnom kellett egy lyukat, és a bőrönd saját fülét megragadva az udvari garázsban levő kocsi csomagtartójába rejtettem.

 

Közben az eladó is válaszolt kérdésemre és elmesélte a bőrönd eredetét: 3 éve vettünk a nejemmel 1 hobbi telket faházzal. Mondtam az eladó Esztike néninek, hogy mindent ott hagyhat, ami neki nem kell. Így maradt ott sok minden. Konkrétan semmi infóm nem maradt a tárgyakról. De a padlás "átfésülése" ősszel történt. Röviden: nincs hozzá semmi történetem. A nénivel kb. 2x beszéltem összesen. Kíváncsian várom az újjászületés naplóját. Jó munkát és kellemes időtöltés!

Aztán karácsony előtt — amikor feleségem éppen nem volt otthon —, felhoztam a bőröndöt, és kívül belül kitakarítottam. Denaturált szeszes lemosást végeztem, így fertőtlenítve is lett. A belseje elfogadható, a külső festése patinás. Még gondolkodom, hogy lecsiszoljam-e, és natúron hagyjam. Feltételezhetően először natúron használták, és a szürke átfestés már idősebb korában történhetett, amikor a kulcsa is elveszett.

Amikor tisztítottam apósom kulcsgyűjteményében találtam is egy kicsinyke ládakulcsot. Illik a bőröndhöz, és még forgatható is benne. A zár nyelvét ugyan nem mozgatja, de lehet már nincs is benne. Majd még talán az is javítható.

Tisztítás közben padig elkezdett érdekelni a láda eredettörténete. Úgy érzem, hogy ezt a ládát eredetileg egy fiatal leánynak készítette egy szolnoki asztalos. A lányt cselédnek küldhették fel talán Budapestre egy úri családhoz. Mindez a két világháború között történhetett. Aztán a háború után a ládát átfestették, és kapta az oldalsó zárjait. Ezután évtizedekig postavagonokban utazhatott és vitte a szülőfaluból a megtermelt élelmiszereket a városban dolgozó családtagoknak. Erről árulkodtak a ráragasztott egykori szállítólevél maradékok. 

Most, látható, hogy már a gyarapodó textilgyűjteményünk lakja. Legközelebb talán arról is mesélek, hogy kik laknak a bőröndben.