Az idei ADVENT már nem lesz olyan szép és jó, mint a korábbiak voltak! – Gondoljuk sokan. Mindegyik máshogy jó, és szép. Ezért a mostaniért is igyekszem mindent megtenni. November utolsó napján ki is találtam, hogy vásárolok alapanyagot a szokásos adventi kekszünkhöz.
Ne csináljunk idén kekszet, mert aki a családból szereti az most Amerikában! – Mondta a feleségem. Valóban, a kisebbik lányommal együtt szoktuk ezt elkészíteni, gyúrni, nyújtani, kivágni, sütni …
Eldöntöttem, hogy akkor is lesz adventi keksz. Elővettem a szokásos karácsonyi könyv receptjét, és elmentem megvásárolni minden hozzávalót. Optimista lévén, rögtön mandulát és diót is vettem, hogy mindkettőből legyen. A receptben megadott mennyiség nyolcsorosát tudtuk megsütni feleségemmel.El is készült négy nagy tálnyi keksz. Tettünk a kekszből a szomszéd lakás elé karanténban levő lányunknak is. Tizedikére el is fogyott maradéktalanul az összes.
Aztán.
Kigondoltam, hogy kelt ostoros kalácsot is készítek. Előszedtem a receptet. Ezt
még a lányom jegyzetelte le vagy tizenöt éve Véménden. Én meg elkészítettem.
A végére még feleségem is besegített. Az általam sodort ostorkötelet befonta, és kettő fonott kalács lett belőle.
Láss csodát! Ebből sem maradt sok, és kaptam dicséretet is.
No, ezekért tényleg jár a dicséret, ámbár, ha valami hamar elfogy, az is jelez valamit... Nagyon ügyes voltál !
VálaszTörlésKata lányom háromszor is átjött kalácsért. Igyekszem, hogy ügyes családi pék legyen. Sütni mindig szerettem, már gyerekkoromban segédkeztem...
Törlés