Könyv a Margit szigetről.

Keresem a magyar szerzők németre fordított műveit. Legutóbb Törs Kálmán Margitsziget című munkáját találtam meg németül 1873-ból. Érdekes könyv, mert a magyar kiadás is hozzá van kötve, de onnét csak a borító, amiből lehetett látni, hogy a magyar kiadás egy évvel előzte meg a németet. A német kiadásnak egy vágatlan példány, így még azt senki sem olvasta. Feleségem lesz majd az első, aki olvashatja, és összehasonlíthatja a könyv magyar kiadásnak szövegét a némettel.

Amikor utána olvastam a szerzőnek kiderült, hogy eredeti családneve Tircs volt. Érdekes egy név, mert mint családfakutató oldalakon megtaláltam a „TRIERTSCHI” név magyar átírásából származik, azt is jelentheti, hogy Trierből származik a család. Így aztán nem is kell csodálkozni rajta, hogy a német kiadásnak nincs is fordítója. Minek is lenne, ha szerzőjének az anyanyelve német.

  

Törs Kálmán (Rimabrézó (Gömör megye), 1843. április 5. – Budapest, 1892. augusztus 31.) hírlapíró és országgyűlési képviselő.

Középiskoláit szülőhelyén és Késmárkon végezte, a jogot a budapesti egyetemen hallgatta és ügyvédi oklevelet is nyert, azonban az ügyvédi pályáról az irodalmira lépett és Tircs családi nevét Törsre változtatta; 1853-tól, majd 1869-től a Vasárnapi Újságnak és melléklapjainak: a Politikai Újdonságoknak, Képes Néplapnak, Világkrónikának és az Osztrák Monarchia írásban és képben című vállalatnak is főmunkatársa volt; 1868-76-ig a Honnak lett belső munkatársa; e mellett a Jókai Üstökös című humorisztikus lapját is szerkesztette. A Függetlenségi Párt programját vallván, 1878-ban a szentesi kerület megválasztotta országgyűlési képviselőnek és azután is ezen kerületet képviselte. Mint politikus a függetlenségi és 48-as pártnak híve volt. 1881-től a képviselőháznak jegyzője volt és különösen közlekedési és gazdasági ügyek tárgyalásánál szólalt fel. Mint politikai cikkíró az Egyetértésnél és a Pesti Hírlapnál működött. Egyik alapítója volt a Petőfi Társaságnak és a hírlapírók nyugdíjintézetének alelnöke. Sírja a Kerepesi úti temetőben áll. Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/T%C3%B6rs_K%C3%A1lm%C3%A1n

A könyvről találtam egy ismertetőt Babinszki Edittől. Az alábbiakban idézek a blog posztjából, hogy egy kicsit megismerjétek, hogy mely könyvet vettem én meg két nyelven.

Számos újságcikke mellett több könyvet, sőt még egy színdarabot is írt: a Házasság hajdan című, két felvonásos vígjátékát 1878. március 9-én mutatták be a Nemzeti Színházban. Könyvei közül talán a legjelentősebb a Margit-sziget, melyhez az adatokat József főherceg jószágigazgatóságától kapta. Könyvét kiadás előtt „lektoráltatta” is, kéziratát ugyanis Rómer Flóris régész átnézte és a hibás adatokat kijavította.

A sziget történetének bemutatását a rómaiaknál kezdi, akiknek a barbárok ellen a környéken vívott harcait, valamint hátrahagyott építészeti örökségüket részletesen ismerteti. Majd rátér az Árpád-házi királyok korából jól ismert Nyulak szigetének és IV. Béla lányának, Margitnak a történetére és aprólékosan bemutatja az e korban itt állt egykori épületek, kolostorok, rendházak történetét és azoknak az 1800-as évek második feléig megmaradt romjait.

 A majd’ 70 oldalnyi történelmi áttekintés után rátér a sziget korabeli leírására. De nem csupán elmeséli azt, hanem szó szerint kézen fogja olvasóját és végigvezeti rajta:

„Ha nincs ellenedre nyájas olvasó, jőjj velem és fogadd el társaságomat. A mennyire tőlem telik, igyekezni fogok, hogy túlságosan unalmadra ne legyek. Délután három óra van. A hőség tikkasztó. Sietnünk kell, hogy elérjük a hajót, mely minden félórában indul kora reggeltől egészen addig, míg hazaszállítani való közönség van a szigeten. A belvárosi plébánia temploma előtt állunk s a „Fecske” az átelleni Rudasfürdői állását elhagyva, épen most kezdi hasítani éles orrával a Duna árjait s éles füttyével a levegőt. Épen csak annyi időnk van, hogy 20 krért [krajcárért] az első magyar Dunagőzhajózási társaságnak, mellyel a sziget igazgatóságának szerződése van, e czélra a víz partjára állított, csinos, svájczi modorban épült házában jegyet válthassunk. A hajó kiköt, beszállunk…”

Leírásai oly részletesek és irodalmiak, hogy a könyvet olvasva tényleg úgy érzi az ember, mintha a szigeten sétálna:

„Ősrengetegbe kell menni az embernek, hogy a szigetiekhez hasonló lombozatú fákat találjon. Dús, tömött az egész a csodálatosig. Némely bokor olyan sürü, hogy lehetetlen belelátni; lapáttal rakásra hányt faleveleknek hinnéd, ágnak, résnek híre sincs sehol; némely facsoportozat kebelében jóságos éjszaka van; nincs az a verőfény, nincs az a napsugár, a mely belehasson.”

Praktikus tanácsokkal is ellát, hogyan érdemes bejárni a szigetet, majd részletesen ismerteti annak infrastruktúráját:

„Mi azonban, kik a lehető legrövidebb idő alatt akarunk végigfutni a sziget szépségein, válasszuk a budai oldalt, melyen vasút vezet. Úgy bizony, vasút. Mert ennek a kis darab földnek itt vasútja is van. Van annak mindene, a mit a modern felfogás és civilisatió a kényelem fogalmától megkíván. Van két kikötője, a sziget alsó és felső végén, minden félórai közlekedéssel. Van postahivatala, a mely szállítja a vendégek leveleit és a hírlapokat. Van vízvezetéke, – mint már említők, – mely az egész szigetet behálózza. Van külön szolgabírája, a szükséges assistentiával. Van gázvilágítása, mely meghosszabbítja a nappalt, ha a közönség hosszabb nappalt kíván, s mely a világosság terjesztését nem bízza egyedül a holdvilág jóakaratára, mint egynémely civilizált város. Van távírdája, vasút mentében, mely a vonatok indulását jelzi s megőriz a közlekedést gátló és veszélyes carambolok ellen, a hogy az összeütközéseket műnyelven elnevezni szokás. És van vasútja. Egy szóval valóságos szervezett kis állam, külön határokkal; melynek még törvényhozása is van, a miről a fák sudarára ragasztott figyelmeztetések tesznek tanúbizonyságot.”

“No ez a vasút, ez sokban különbözik ugyan az atlanti és a csendes óceánt összekötő pacific-vasuttól, de a szigetbeli közönség közlekedési igényeinek kielégítésére tökéletesen elég. Öt csinosan szerkesztett nyári kocsi, nyílt ernyővel, 16 üléssel folyton közlekedik a budai part mentében az alsó vendéglő és a felső kikötő között. Egy-egy erős és virgoncz ló úgy röpíti az embert a sima vágányon, mint akármely kisebbszerű locomotiv…”

 

A vasútról leszállva már a természetes meleg forrásokról, az itt feltörő hévizekről ír, összehasonlítva azokat a budai forrásokkal. Az éppen akkor mélyülő artézi kutak fúrásáról és az abban az időben épülő fürdőkről is mesél:

„Ezelőtt néhány évvel, midőn a szigetre már kiváló gondot kezdtek fordítani, a sziget igazgatósága e helyen járván, a nagyon megapadt víz kavicsa közt több helyütt látta e meleg források nyomait, hol a felbugyogó víz a kavicsot megnedvesité. Kísérleteket tétetett hőmérővel, mely az ily helyeken 8 R. fokkal magasabb állást mutatott, mint egyébütt. Így fogamzott meg az artézi kút terve, melyet ugyanazon a helyen csak mintegy kísérletkép elkezdett fúratni, de mely kísérlet annyira sikerült, hogy most már befejezéséhez közel áll az artézi szökőkutat magába záró épület, mely a felső fürdőházat csodás hatású vizével oly bőven látja el.”

Ezután részletesen ismerteti Zsigmondy Vilmos fúrásait és a szigetnek a fúrások során megismert földtani felépítését. Anyaggyűjtésének alaposságát jelzi, hogy mindent, amit az 1870-es évek elején a geológusok tudtak a területről, azt részletesen leírta. A fúrások során megismert „vízbocsátó” rétegek mélységét és a belőlük származó vízmennyiségeket is részletesen taglalja. Végül közli a feltörő vizek összetételét, mely elemzéseket Than Károly egyetemi „vegytanár” végzett el. Az adatokból pedig már kiolvasható a Margit-szigeti hévizek gyógyhatása:

„A hévvíz hatása és kitűnő gyógyereje részben a forrás szilárd alkrészeitől, főleg azonban annak oldott légnemű tartalmától, hőfokától és talán a föld beljéből fölvezetett villamos áramlatától föltételeztetik.

1. A fürdők mindenekelőtt a bőr tisztántartását és rendes működését segítik elő …

2. A meleg fürdők nagy fokban izgatólag és éltetőleg hatnak az ideg- és edény-rendszerre, gyorsítják a szívműködést, a légzést és a vérmozgást, elősegítik a kiválasztásokat (izzadság, vizelet). Ezen hatásuknál fogva előmozdítják a kóros lerakodások felszívatását, mit még a fürdőkbeni dörzsölés és gyúrás, valamint a meleg zuhanyok által gyorsítani lehet …

3. Ha a fürdők a test hőmérsékleténél alantabb fokban, mint langyos fürdők alkalmaztatnak, akkor lassitólag hatnak a szívműködésre, és az idegrendszer kóros izgékonyságát lehangolják, tehát kedvező eredménynyel alkalmazhatók zsábáknál (idegfájdalom), görcsök és méhszenvi (hystericus) bántalmak ellen…” Forrás: https://termvil.hu/2019/04/09/margit-sziget/

A posztban levő színes képek saját készítésűek, mert én is szeretek ott sétálgatni.