2020. január 29., szerda

A Kanada hegyen jártam.


Villámlátogatásra mentem Fekedre. Csak egy csomagot kellett elhoznom. Maradt másfél órám, hogy megvalósítsam régi vágyam és fotókat készítsek a Kanada hegyről. A Feked képeskönyvben olvastam róla, és láttam az alábbi három képet és olvastam róla a leírást.
Dieses Foto wurde auf dem sogenannten Kanadaberg gemacht. Dieser Berg grenzt an der Metschker Hohl. Hier gab es viele Weinkeller und auch guten „Noha-Wein". Es war ein beliebter Ort der Vergnügung der Männer. Als der eine schon nach ein paar „Glased" Wein sagte: Ich fühle mich jetzt so wohl, als währ ich in „Kanada", so bekam dieser Berg den Namen Kanadaberg.
Ez a fotó az úgynevezett Kanada-hegyen készült. Ez a domboldal az Erdősmecske felé vezető szurdokkal határos. Itt sok pince volt meg jó Noha-bor. A férfiaknak egy kedvenc szórakozóhelye. Néhány pohár bor után az egyik ember azt mondta: most már jól érzem magam, mintha Kanadában volnék. Innen kapta a hegy a nevét.
In der Metschker-Hohl gab es einst viele Keller, die in die Erde einge­graben waren und diese waren gute Keller, weil sie trocken und kühl waren. Sie waren gut zum Wein- und Kartoffelaufbewahren. Heute sind nur noch drei Keller da und mit dem Wagen kann man auch nicht mehr hinfahren.
A mecskei szurdokban valamikor sok pince volt a földbe vájva, mert ezek a pincék szárazak és hűvösek voltak. Nagyon alkalmasak bor- és burgonyatárolásra. Ma már csak három van belőlük. Az út, ami innen Mecskére vezetett, ma már járhatatlan, kocsival már nem lehet itt közlekedni.
Dieses Presshaus ist auch schon Uralt und der Keller ist auch schon leer. Ez a présház is már nagyon régi és a pincében sincs már bor.  Forrás: https://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/magyarorszagi_nemzetisegek/nemetek/feked/fekedi_kepeskonyv/pages/feked_05_das_dorf.htm

Már nyáron is elmentem, és megpróbáltam megközelíteni ezt a Kanada hegyi pincefalut. Akkor a növényzet annyira burjánzott, hogy esélyem sem volt bemenni a pincékhez. Most a téli természet, a kopasz bokrok és fák segítettek, hogy bejussak a pincefaluhoz.  
Boldog nem voltam a látványtól. 













A természet már majdnem teljesen visszavette ezt a pincefalut. Én azért látom benne a lehetőséget. Egészen közel van a faluhoz, csak néhány perc, és az ember kijut a szabad ég alá. Ha besötétedik, itt már nem zavarják a csillagos égbolt nézését a falu fényei. Ha majd egyszer fekedi lakos leszek, nyári éjszakákon innét fogom tanulmányozni a csillagos eget.


2020. január 26., vasárnap

Ünnepek utáni jeges vasárnap délután


Amikor írom ezt a posztot január 19-én, nem itthon kellene ülnöm. A Magyarországi németek elhurcolásának emléknapja van, és most épp annak a megemlékezésére tartott szentmisén kellene lennünk. Mi az időjárásra, és az utak síkosságára való tekintettel az itthon maradást választottuk. Tennivaló akadt bőségesen.
Az ünnepek alatt felvett súlyfeleslegem idén január közepére sikerült eltüntetnem. Egész eredményes voltam, és a nadrágszíjamon is kellett állítani. Mivel az utolsó lyukban van már a csat, ezért kellett egy újabb lyuk. Még szerencse, hogy annak idején egy nagy áruházláncnál járva az állítható bőrlyukasztó készlet éppen akciós volt. Másik szerencsés helyzet, hogy az év végi rendrakásnál előkerült a dobozok mélyéről. Év végén a régi kedvenc táskám is tönkrement. Vettem is helyette egy újat. A réginek az első lehajtható rekesze nagyon jó állapotban megmaradt. Levágtam, és csak a táska háromnegyedét dobtam ki. A bőrlyukasztó készlet ebbe a táskamaradékba került. Hamar meg is találtam.
A lyukat villámgyorsan megteremtettem, és hamar le is akartam fényképezni. 
Arcsi cica aztán amint meglátta, hogy mit csináltam, máris jött ellenőrizni. 
Íme így végzi MEO munkáját egy szakértő cica.
Itt már, végre ellenőrizve.
Amíg az új lyukat fényképeztem Arcsi már úgy döntött,
 hogy a kilátást is ellenőrizni kell.
Itt már elégedetten néz kifele. 
Én meg megállapítom. Nem ártana ablaküveget tisztítani.

2020. január 22., szerda

Diavetítő a múltból


Kisebbik lányomtól kaptam a megbízást, hogy keressek diavetítőt és diafilmeket. Úgy szeretnének és azokat a filmeket, melyeket gyerekkorukban együtt néztünk. A vetítőt és a filmeket is elajándékoztuk a rokonságban, ezért nem lehet csak úgy a szekrény tetejéről levenni. Elkezdtem nézni a piaci kínálatot. Új diafilmeket és diavetítőt is lehet venni. Az újonnan kapható diavetítő űrhajóra hasonlít. Kép innét: https://diafilm.hu/index.php?route=product/product&product_id=63

Illúziórombolónak tartom ilyennel régi diafilmeket nézni. Más új gyártású diavetítő nincs. A régi működőképes vetítők ára a fellegekben. Felújításra váró diavetítőket lehet vásárolni, de úgy tapasztaltam, hogy nem mindig érdemes vásárolni. Az egykor NDK-ban gyártott diavetítőket kiégett izzóval hirdetik: csak égő hiányzik belőle, és használható. Miki barátommal utánanéztünk,  a diavetítőbe 150watt-os speciális izzó kell új ára tizenötezer forint. Ezt egyszer ugyan ki lehet fizetni, de a gyártó szerint várható élettartama 30 és 50 óra között.Ilyen előzmények után egyszer csak megláttam egy nem működő, de a fényképeken is egyben levő darabot. Az eladó szerint ritka exportra készült gyűjtői darab, az elmúlt 30 évet vitrinben töltötte.
Gyorsan telefonáltam az eladónak, és hétvégén már mentem is érte.

Amikor kitettem, és fényképeztem Arcsi rögtön felugrott hozzá. Úgy látom, érdekli. Remélem, majd segít felújítani.
 
A diavetőről találtam: A hazai ipar 1971-ben megtervezi az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság javaslata alapján a Brillamatic vetítőcsaládot. A készülék egyaránt alkalmas tekercses diák és egyes diaképek vetítésére is. Rotó változata biztosítja a szalagos filmek távirányítású vetítését. Ez a készülék nem bizonyul sikeresnek, és a használók tapasztalatai alapján fejlesztője az Argon Szövetkezet nem javít az eszköz konstrukcióján, hanem az egyszerűbb megoldást választva abbahagyja gyártását. Forrás: http://diafilm.osaarchivum.org/public/?html=6
Az eladó se a saját eredeti dobozát, se a használati utasítását nem találta. Hála a netnek a diafilm kezelési útmutatója diafilmben mellékelve. Le is töltöttem magamnak, hogy fel tudjam a javításkor használni. A kép az 1972-.ben kiadott útmutató négy képkockája egy képben. Forrás: https://mandadb.hu/tetel/282973/Argon_Brillamatic_Dialasználati utasítáást ux_Home_diavetito

Itt állok most. Diafilm vetítő már van, kissé hiányos, de lesz ebből működő darab.

2020. január 18., szombat

Bevonulós bőrönd

A borotválkozós tükörrel együtt vettem meg ezt a fa bőröndöt. Egy kereskedő árulta, így csak egy csomagszállítási díjat kellett fizetnem. Az eladó szerint egy helyről valók. Ebben a bőröndben semmi nem utalt a tulajdonosra. Akár az is lehet, hogy ez is Szabó Jánosé volt, mint a borotvatartó tükrös doboz.

Miután megérkezett, és kicsomagoltam, egy kicsit csalódott voltam. Ezt a bőröndöt nem asztalos mesterember készítette, ezt csak úgy kifűrészelték és összeszegelték. A bőrönd kora azért látszik. Én úgy gondolom, hogy ezt az első tulajdonosa még az első világháború előtt készíthette. Talán ezzel vonult be katonának, és ebbe készült a tükrös borotválkozó doboz is.
Sokat gondolkodtam rajta, hogy milyen módon hasznosítsam. Gondolkodtam szerszámos ládában is, hogy a lassan gyarapodó szerszámgyűjteményem tároló helye legyen. Aztán a téli hónapokban több helyről német szövegű falvédők kerültek hozzám, így adódott, hogy azoknak kell tároló hely. Az antik szerszámaim ellesznek továbbra is a cipős dobozokban.
Még Karácsony előtt kezdtem neki a felújításnak. Ekkor helyem és időm se volt arra, hogy egy teljes körű felújítást végezzek. Egy alapos kívül belül tisztítást kapott, majd utána egy kis fertőtlenítő alapozást. Vettem hozzá zöld filcet, hogy ugyanolyan legyen a bélés, mint az ékszertartóban.
Kiszabtam a filcanyagot, és a bőröndbe ragasztottam. Hajtogattam egy drótos pántot, és egy karikát találtam, amelyikkel rögzíteni lehet. Tudtam, hogy ezt így majd egy lakótérben még egy szekrény tetején sem lehet tartani. Arra azért jó volt, hogy a lakás különböző zugaiban őrzött 2019-es szerzeményű, és még át nem adott magyarországi német falvédők tárolója legyen.
 
Így félig készen került a Karácsonyfa alá is. Természetesen beígértem, hogy majd az ünnepek után befejezem. A család hitte is, meg nem is, de a Munka Törvénykönyve a segítségemre sietett. Az előző évben ki nem vett szabadságot csak folytatólagosan lehetett átvinni a következő évre. Így 2020 első három munkanapján, én szabadságon voltam. Ez pont elég volt arra, hogy a kis dolgozószobámban elkészüljön a bőrönd. Dolgozószobának hívom ugyan, de ez valójában egy félszoba, amit a lányomék gardrób tárolónak, mi a feleségemmel könyvtárnak használunk. Ez a félszoba az én otthoni irodám is, itt szkennelek be fontos dokumentumokat, írom a posztokat.


Ezen a félszobán vagyok kénytelen osztozni Arcsi cicával is, aki ha szerencsém van csak a sarokból figyeli, hogy mit csinálok.
 
Így történt, hogy kívül-belül is elkészültem az antik bőrönd felújításával. Nem restaurálás, mert így soha sem nézett ki. Így használható, és megmaradt minden, amely a története során hozzá ragadt. Ki volt ez bélelve régen újságpapírral, sajnos már csak néhány négyzetcentiméternyi töredék maradt, amelyből nem lehet megmondani, hogy mikor és miről írtak anno. A bőröndöt sokszor adhatták fel csomagként, melyet bizonyít, hogy több ráragasztott csomagcédula maradvány van még rajta.



2020. január 16., csütörtök

Nyolc meg kettő, mindig Tíz.


Éppen ma van tíz éve, hogy blogger lettem.

A „blog.hu”-n összesen nyolc évet töltöttem. Itt sikernek mondható, hogy néhányszor az INDEX címlapjára kerültem. Ez növelte az olvasóim számát, de idegesített a sok trollkodás, és az a néhány rosszindulatú hozzászólás.

Valaha volt legerősebb nap 2015.08.06., 12087 lapletöltés
A blog indulása óta: 499602 lapletöltés
Követők száma: 48

A nyolc legolvasottabb blogbejegyzésem. A címek mellett, hogy hányan töltötték le a bejegyzést.

Ezt a bejegyzést hiánypótlásnak szántam, mert a neten nem találtam összefoglalót arról, hogy a második világháború előtt a Zsolnay porcelánjelzések hogyan alakultak. A Pécsi Zsolnay Múzeum egyik ismertető füzetéből – ez már régóta könyvtáram része – csak ki kellett másolnom.  
Katonadolog 16065
Régi humoros katonás képeslapok közül válogattam, és saját katonaélményeimmel kiszíneztem. Ugyan csak egy évet töltöttem sorkatonaként, de nem szívesen beszélek róla. Én biztos, hogy nem választottam volna be a legjobb tíz közé sem.

Csodaszép zsinagóga, melyet egy helytörténeti séta keretében nézhettünk meg. Kár, hogy rosszak voltak a fényviszonyok, azért örülök, hogy a közönségnek tetszett.
Amikor megjelentettem még nem volt a neten a Hollóházi porcelánok jelzéséről összefoglaló. A blognak akkor sok látogatója volt, és többen kérdezték, hogy a saját porcelánjuk mikor készült.  A Google keresések erre is hozzák az olvasót.
A Király utca egyik turista látványossága lehetne, mert a ház udvarában megmaradt a hajdani gettó fala emlékben. A bejáratnál egy érdekes betonból levő installáció volt, amikor írtam. Sajnos azóta már az sincs ott.
Ez a poszt is a Zsolnay mániám szüleménye. Úgy gondolom csak a Google-nak köszönheti az olvasottságát.
Egy családi örökségből megmaradt Ludas Magazinnal is be lehet kerülni. Egyik felem örül, a másik szomorú, hogy még mindig aktuális a téma.
Egy pesti szecessziós bérpalotát mutattam be. Több hasonlót is bemutattam a blogon. Számomra is érdekes, hogy miért csak ez az egy, és miért csak a nyolcadik helyre futotta.

A „blogspot.com”-on még csak két éve vagyok, az olvasottsági statisztikámon ez jól látszik is. A témáim nem változtak, az itteni rendszeres olvasóim az előző helyen is olvastak. Az általam rendszeresen olvasott blogok itt vannak. Ha a Google is úgy akarja, maradok itt.

Oldalmegjelenítési előzmények (összes) 8 690
Rendszeres olvasók 3

Öröm, hogy emléktábla és épületbemutatásaim népszerűek itt is. Én biztosan más emléktáblát tettem volna az első helyre.


A bolhapiaci szerzeményeim olvasottságait a régi blogomon keveselltem. Itt ez a szemző kés került fel a listára. Örülök neki, mert a jövőben is lesznek hasonló posztok, az ilyen szerszámokkal szeretek dolgozni, és bemutatni is.

2020. január 11., szombat

Andrássy út a jelenben


Az elektronikus piactéren régóta nézegetem ezt a múlt évszázadban kiadott jövőbelátó képeslapot.
 
Andrássy út a jövőben RITKA lap! – Hirdeti az eladó, de nekem eszem ágába sincs megvenni. Én minden nap látom az elképzelt jövőt megvalósulva. Első kép forrása: https://www.vatera.hu/budapest-andrassy-ut-a-jovoben-ritka-lap-2853719762.html
Ez a képeslap is jól bemutatja, hogy a jövőbelátás nem mindig sikerül. Azért van, amire ráhibázott. A jobb oldalra rajzolt kockaház egy utcasarokkal arrébb kisebben megvalósult.
A kupolában végződő házak és bazilika ma is jellemző motívum a környéken készült képeken.
Az Andrássy úthoz vezető Erzsébet téren gyalogosan is jól lehet közlekedni.
Függővasútról ugyan nem lehet nézni a környéket, de az óriáskerékre felülve a turisták megtehetik, hogy letekintenek. Amikor elmentem az Akvárium szórakozóhely vízmedencéje mellett, hallottam, hogy a túl oldalon éppen söprő takarító megjegyzi, hogy a kacsák a medence szélére piszkítottak.
A jövőbelátó ezt sem látta, hogy a kereszteződésben villanyrendőr irányítja a forgalmat.
A villamos vonal azért meglett, de az a föld alá került.
Szerencsém volt, mert a házak ablakai látszottak, és nem az óriásplakátok uralták a képet.
Akkor még csak biciklistákat vizionált az Andrássy útra, és nem gondolt arra, hogy majd elektromos rollerezők, és rollerek közlekednek.
A jövőbelátó még autóbuszt sem rajzolt, pedig az a képeslap kiadása után nem sokkal már innét indult.