Bevonulós bőrönd

A borotválkozós tükörrel együtt vettem meg ezt a fa bőröndöt. Egy kereskedő árulta, így csak egy csomagszállítási díjat kellett fizetnem. Az eladó szerint egy helyről valók. Ebben a bőröndben semmi nem utalt a tulajdonosra. Akár az is lehet, hogy ez is Szabó Jánosé volt, mint a borotvatartó tükrös doboz.

Miután megérkezett, és kicsomagoltam, egy kicsit csalódott voltam. Ezt a bőröndöt nem asztalos mesterember készítette, ezt csak úgy kifűrészelték és összeszegelték. A bőrönd kora azért látszik. Én úgy gondolom, hogy ezt az első tulajdonosa még az első világháború előtt készíthette. Talán ezzel vonult be katonának, és ebbe készült a tükrös borotválkozó doboz is.

Sokat gondolkodtam rajta, hogy milyen módon hasznosítsam. Gondolkodtam szerszámos ládában is, hogy a lassan gyarapodó szerszámgyűjteményem tároló helye legyen. Aztán a téli hónapokban több helyről német szövegű falvédők kerültek hozzám, így adódott, hogy azoknak kell tároló hely. Az antik szerszámaim ellesznek továbbra is a cipős dobozokban.

Még Karácsony előtt kezdtem neki a felújításnak. Ekkor helyem és időm se volt arra, hogy egy teljes körű felújítást végezzek. Egy alapos kívül belül tisztítást kapott, majd utána egy kis fertőtlenítő alapozást. Vettem hozzá zöld filcet, hogy ugyanolyan legyen a bélés, mint az ékszertartóban.

Kiszabtam a filcanyagot, és a bőröndbe ragasztottam. Hajtogattam egy drótos pántot, és egy karikát találtam, amelyikkel rögzíteni lehet. Tudtam, hogy ezt így majd egy lakótérben még egy szekrény tetején sem lehet tartani. Arra azért jó volt, hogy a lakás különböző zugaiban őrzött 2019-es szerzeményű, és még át nem adott magyarországi német falvédők tárolója legyen.

 

Így félig készen került a Karácsonyfa alá is. Természetesen beígértem, hogy majd az ünnepek után befejezem. A család hitte is, meg nem is, de a Munka Törvénykönyve a segítségemre sietett. Az előző évben ki nem vett szabadságot csak folytatólagosan lehetett átvinni a következő évre. Így 2020 első három munkanapján, én szabadságon voltam. Ez pont elég volt arra, hogy a kis dolgozószobámban elkészüljön a bőrönd. Dolgozószobának hívom ugyan, de ez valójában egy félszoba, amit a lányomék gardrób tárolónak, mi a feleségemmel könyvtárnak használunk. Ez a félszoba az én otthoni irodám is, itt szkennelek be fontos dokumentumokat, írom a posztokat.

Ezen a félszobán vagyok kénytelen osztozni Arcsi cicával is, aki ha szerencsém van csak a sarokból figyeli, hogy mit csinálok.

 

Így történt, hogy kívül-belül is elkészültem az antik bőrönd felújításával. Nem restaurálás, mert így soha sem nézett ki. Így használható, és megmaradt minden, amely a története során hozzá ragadt. Ki volt ez bélelve régen újságpapírral, sajnos már csak néhány négyzetcentiméternyi töredék maradt, amelyből nem lehet megmondani, hogy mikor és miről írtak anno. A bőröndöt sokszor adhatták fel csomagként, melyet bizonyít, hogy több ráragasztott csomagcédula maradvány van még rajta.