Már korábban írtam, hogy rendszeresen járunk
Magyarországi német településekre emlékműveket fotózni. A leggyakoribb két emlékműfajta
a betelepítési és kitelepítési emlékmű. A Tolnai és Veszprém megyei településeken
van egy harmadik fajta az Amerikás emlékmű. Ezek általában szakrális létesítmények,
találkoztam már haranglábbal és leggyakrabban útszéli kereszttel. Legutóbb Veszprém
megyét járva Hárskúton találkoztam egy nagyon szép kereszttel. Ennek a
talapzatán levő szöveg nagy része lekopott, de két szóból lehet következtetni,
hogy ezt a faluból az előző századfordulón kitelepült egykori Hárskútiak állíttatták
Isten dicsőségére.
József Attila Hazám című versében is megemlékezik
erről a nagy kivándorlási lázról:
Sok urunk nem volt
rest, se kába,
birtokát óvni ellenünk
s kitántorgott
Amerikába
másfél millió emberünk.
Ennek a Magyarországról „kitántorgott” embertömegnek a
statisztikai elemzése szerint kb. egyharmada volt magyar anyanyelvű. Utána
olvastam, és mint kiderült a magyarországi németek közül is sokan kitelepültek,
volt olyan német anyanyelvű Veszprém megyei falu, amely lakosainak harmadát
elveszítette ebben a kivándorlási hullámban.
A „kivándorlási láz”
Európában nyugatról keletre terjedve Magyarországot az 1880-as években érte el.
Noha szórványos esetek előfordultak már a 19. század közepétől, ekkor vált
rendszeressé és növekedése századunk első évtizedében tetőzött. Az 1906–07-es
fiskális évben például (1906. július 1–1907. június 30.) közel kétszázezren
(193 460) hajóztak az Egyesült Államokba. A kivándorlás az első világháború
kitörésével torpant meg. Majd a háborús időszakból, a forradalmakból, az ország
területének változásaiból eredő nyugtalanságok elcsendesülésével az 1920-as
évek elején vesz újabb lendületet. Az Egyesült Államok azonban 1924-ben
korlátozó intézkedést hozott: az engedélyezett bevándorlók számát kvótákhoz
kötötte, hogy ezzel elzárja a kaput Közép-Kelet-Európa „nem kívánatos” népeinek
tömegei előtt.
A vándorlás statisztikai adatai
Magyarországon a statisztikai hivatal 1899-től kezdte
országosan gyűjteni az adatokat. Kimutatásai az 1899–1913. években a Magyar
Birodalomból (Magyarország és Horvátország) 1 390 525 kivándorlót
regisztráltak. 86%-uknak, azaz 1 196 747-nek úti célja az Egyesült Államok
volt.
A statisztika „magyarok” és „nem magyarok”
csoportosításban a következő adatokat tartalmazza:
Évek
|
Összes kivándorolt
|
Magyar
|
Nem magyar
|
USA-ba ebből kivándorolt magyar %
|
1899–1904
|
334 458
|
90 079
|
244 379
|
29,2
|
1905–1907
|
528 045
|
154 614
|
373 431
|
30,5
|
1908–1913
|
528 022
|
156 430
|
371 592
|
31,3
|
1899–1913
|
1390 525
|
401 123
|
989 402
|
30,8
|
Vagyis: az 1899–1913 közti időszakban a kivándorlók
összességének csak kb. egyharmada volt magyar anyanyelvű. Forrás: https://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/historia/84-03/ch09.html
Nem is tudom, miért csodálkozunk a mai "népvándorláson".
VálaszTörlésMindig is volt. Voltak, akiknek menekülni kellett.
Elég szomorú - és úgy tűnik, nincs rá megoldásunk....