56 emlékezete a Hunyadi tér környékén

A Hunyadi tér környékén levő 56-os emléktáblák közül kettőt már bemutattam (https://multmento.blog.hu/2018/01/17/kodos_delelott_a_terezvarosi_utcakon_bolyongva). Most az évfordulóhoz közeledve gondoltam lefényképezem a téren felállított 56-os emlékkövet, és a térre vezető Szófia utcában levő Kővágó József emléktáblát.

Kővágó József (1934-ig Küronya, Csömödér, Zala vármegye, 1913. április 8. – Linwood, New Jersey, USA, 1996. december 10.) katonatiszt, mérnök, politikus, 1945–47 között Budapest főváros polgármestere.

Tanítói család sarja, az elemi iskolát és a középiskolát Szombathelyen, majd Pécsett látogatta. 1931-től a Ludovika Katonai Akadémia növendéke volt, 1935-ben lett hadnagy. Felsőfokú tanulmányai a József Nádor Gazdasági és Műszaki Egyetemen végezte, ahol 1942-43-ban gépészmérnöki diplomát szerzett. 1939-től dolgozott a Magyar Honvédség Haditechnikai Intézeténél, majd a keleti frontra került, ahol egy utászzászlóalj parancsnokaként működött.

Az 1944. október 15-ei nyilas államcsínyt követően Kiss János altábornagy segédtisztjeként részt vett a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságának küzdelmeiben. A felkelés szervezőivel egyetemben a nyilasok november 22-én letartóztatták, decemberben pedig rögtönítélő bíróság elé állították, mely azonban az ügyét a rendes bíróság hatáskörébe utalta, így a halálbüntetést elkerülte.

A második világháborút követően a politikában tűnt fel, 1945. május 15-én megválasztották Budapest alpolgármesterévé, december 14-én pedig a főváros polgármesterévé nevezték ki. 1945. augusztus 20-án tagja lett a Független Kisgazdapárt országos intézőbizottságának. Mint polgármester, mindenekelőtt a város újjáépítésén és az élelemellátás megszervezésén munkálkodott.

Nagy Ferenc távozását követően az MKP nyomására 1947. június 5-én a politikától visszavonult, posztjáról lemondott, hogy ily módon is tiltakozzon a kisgazda politikusok üldözése miatt. 1948-tól 1950-ig vezetője volt a Mintagépgyári Nemzeti Vállalat Szerszámgéptervező Irodájának. 1950 májusában letartóztatták a következő vádakkal: kémkedés, hűtlenség és a demokrácia megdöntésére irányuló összeesküvés szervezése. Először halálos ítéletet mértek ki rá, amit később életfogytiglani börtönbüntetésre változtattak. A fogházból 1956 szeptemberében szabadult. Októberben a Független Kisgazdapárt újjászervezésén dolgozott, november 3-án megválasztották a párt főtitkárává és november 1-jén újfent Budapest főpolgármestere lett.

1956. december 1-jén elhagyta az országot, Hágába, majd az Amerikai Egyesült Államokba vette az irányt. 1957-ben New Yorkban Kéthly Annával és Király Bélával együtt tanúvallomást tettek az ENSZ „ötös bizottsága” előtt a magyar forradalomról, kinevezték a Magyar Bizottság és az Európai Rabnemzetek Szövetségének alelnökévé. 1961-ben hozta létre Frank Horton képviselővel közösen a forradalom emlékét őrző bizottságot.

Mint mérnök dolgozott. Nyugállományba vonulásakor az Atlantic Electric Company kutató-főmérnöke volt. Több egyetemen is tanított, a New Jersey-i Stockton College magántanára volt, az annandale-i Bard College (New York állam) díszdoktori címmel tüntette ki. Elnyerte a Szabadság-díjat, Magyarországon pedig a Magyar Köztársaság Középkeresztje a Csillaggal érdemrendben részesítették. 1992-ben felvették Budapest díszpolgárainak sorába. A halál az Egyesült Államokban érte, végső nyugalomra a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben helyezték, 1997 januárjában. Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/K%C5%91v%C3%A1g%C3%B3_J%C3%B3zsef