Munkából hazafele

Munkába menet, munkából jövet mindig azt figyelem mi érdekeset látok az utcán. El-el gondolkodom azon, hogy mit kellene lefényképezni, és miről is lehetne írnom a blogon.

Nemrég figyeltem fel a Hun utcában egy kivágott fára. Már csak a gyökér fölött látszik ki belőle egy kis darab. A favágó igen csak kreatív volt, mert egy halacska formát vágott a törzs maradékába a láncfűrészével. Vajon mi késztette rá, hogy ezt cselekedje? Miért éppen halat? –  Érteni vélem. Talán azért mert a kerítés mögött van a Budapesti állatkórház és rendelőintézet? Csak azt nem értem, hogy a járókelők közül miért gondolják néhányan, hogy a szemetüket az egykori fa tövéhez kell dobni.

A Dózsa György út vasútvonal alatti aluljárón átmenve, az Állatkert kerítése mellett kell áthaladnom. A kerítést már évtizedek óta kiadják óriásplakátoknak. Az utóbbi egy évben az óriásplakátok száma csökkent. A plakáthelyekről a plakát tartók és világításuk is elkerült. A csökkenésnek hála, most látszanak a múlt század végén falra festett reklámképek. Senki sem bántja őket, hírértékük már nincs. Kultúrtörténeti értékük annál több.

Itt van rögtön a PROFI-L nyomdaipari cég reklámképe. A szójáték szerint egy profi cég, amelynek a profilja a nyomda és reklámipari tevékenység. Ma már tudható, hogy a cég már megszűnt, a neten a hirdetett címen és névvel már nyoma sincs ennek a profi vállalkozásnak.

Nagy színes fali reklámfestménye van itt a PARMA PATIKA Gyógyszerellátó Vállalatnak is, mely 1950-ben alakult. A neten ma már a cég állapota, átalakulás útján megszűnt. A neten azért még találtam 1991-es Magyar Hírlap cikket, mely szerint számítógépes rendszert vezetnek be, hogy a Pest megyei patikákat el tudják látni. Találtam tőlük nagyon helytörténeti kiadványt is a Pest megyei polgári patikákról.

Micsoda kis múlt századi történetek. Gondoltam még lefényképezem őket, mielőtt lefestik, vagy újabb óriásplakát kerülne eléjük.