Kagylós imakönyv

Amikor a Facebookra jelentkezem, az biztos, hogy Miklós barátom egy újabb félperces posztját találom ott. Rendszeresen jár a bolhapiacokra, és mindig talál valami olcsót, szépet, érdekeset, felújítandót. Ezeket a felfedezéseket egy kis villámposztba szokta feltenni. A kis német gyöngyházberakásos imakönyv bejegyzése nagyon tetszett. Megkértem, hogy bővebben írjon róla, hogyan is történt a kagylós imakönyv felújítása.  

A könyvet - szokás szerint -, az egyik bolhapiacon láttam meg. Leukoplaszt ragszalaggal volt összeragasztva, három, vagy négy rétegben. Az oldalak meg nagyobb darabokban kiesve és össze-vissza forgatva. Ezzel együtt megtetszett és megalkudtam rá. Évek óta járom szabadidőmben a piacokat, viszonylag kiismerem magam. Az alkudozás nagyon nem tetszett, de ez hozzátartozik, csak tudni, érezni kell, hogy kinél, mire, meddig lehet alkudni.

Itthon alaposan átnéztem, összerendeztem a kihulló oldalakat. Egyetlen lap hiányzik, a 447-448 oldal. Sokkal rosszabbra számítottam. Pici könyvecske 7x11 centi, a vastagsága 3.5 cm. Leoperáltam a ragasztó szalagot, a legtöbb idő a ragacsos nyomának az eltüntetése volt. Már most sokkal jobban nézett ki.

Az utolsó képen, az utolsó oldali halvány ceruza bejegyzés.

Gyöngyház kagyló az eleje és a háta borítása. Nem berakás, ráragasztás. A középső részek szinte mind megvoltak, a szélein meg alig pár darab. Gitárboltban láttam eladó gyöngyház lapocskákat. Gondolom a hangszer díszítéséhez. Ártól függetlenül sok lett volna a vágási hulladék és a többszörös vastagságukkal meg semmit nem tudtam volna kezdeni. A körömlakk jutott eszembe. Persze szintén piacon vettem négyféle lakkot, olyan színben, ami hasonló volt a gyöngyházhoz. Vékony, pár tized milliméteres tenyérnyi lapra felkentem az alapnak használtat, majd amikor megszáradt, a többi hárommal találomra húzgáltam rá csíkokat. Aztán felszabdaltam. Az egyik képen, próbából feltettem egyet, egy meglévő tetejére. Pirossal megjelöltem.

Nekem tetszett az eredmény. Méretre vágtam és felragasztottam az összes hiányzót. Aztán még beragasztottam a kieső oldalakat, a gerincet, az elő- és hátlapot. A végeredmény látható. Lett belőle egy lapozható, egyben lévő könyvecske, ami -szerintem - még jól is mutat. A lapok oldalai aranyozottak. A KB, vagy BK monogram megfejtetlen.

Végiggondoltam az elején, meggyőződésem, hogy figyelembe véve az eszmei, anyagi értékét is, nem csináltam vele semmi rosszat.

 Külön köszönet a lakkoknak!