Már két éve, hogy elkezdődött álmaim megvalósulása. Két éve még azt gondoltam, hogy miután megvan álmaim háza, és megmaradt felújításra a fél pénzem egy éven belül be is fogok költözni a házamba. A felújítás aztán megkezdődött, és a fél pénzem, csak a felújítás egy részének a megvalósítására lett elég. Aztán idén folytattuk. Már látom, hogy csak a gyerekdalban igaz, hogy megmarad a fél pénzem. Mint a képeken látható alakul a ház, de messze vagyunk még a beköltözéstől.
Manapság a bolhapiacra általában csak tanulni, és nézelődni megyek. Amíg nincs kész az álmaim háza, helyem se nagyon van, hogy a vásárolt régiségeket elraktározzam. Legutóbb kivételt tettem, mert három darab képeslapot mindösszesen 300 Forintért vehettem meg. Az egyik képeslap a Petőfi centenárium képeslapja. A hátlapon látszik, hogy nem gyűjtői állapotban maradt meg, de én mindig is szeretettem Petőfit, és még szavalóversenyt is nyertem általános iskolás koromban Petőfi versek szavalásával.
Juhász Gyula: Petőfi-centenárium
Nevét idézik, de
a szellemét nem.
Az él és gyújt
szívekben, észrevétlen,
Mint a futó tűz
korhadó avarban,
Terjed titokban
és nő láthatatlan,
Míg égbe nem
csap, éjbe nem világol
És pirkad tőle
közel és a távol,
Hűs csillagok
sápadnak rőt hevétől
És bíbor pernyék
hullanak az égből
És futva futnak
dúvadak riadtan:
Petőfi lángol a
világviharban,
Elég babona,
máglya, bamba gazság
És napod virrad, szent Világszabadság!
Forrás: Juhász Gyula: Petőfi-centenárium | Verstár - ötven költő
összes verse | Kézikönyvtár (arcanum.com)
A héten munkába menet a Bajza utcában pont az egykori Petőfi ház előtt mentem el. Akkor készítettem ezeket a fényképeket a mai állapotáról.
A Petőfi-Ház létrehozását 1909-ben nem csak a Petőfi-kultusz intézményesítése sürgette, hanem az a felismerés is, hogy az írói dokumentumok, bár a nemzeti örökség részei, kívül esnek az akkori könyvtárak, múzeumok, levéltárak gyűjtőkörén. A Petőfi Társaság által indított értékőrző vállalkozás, a Petőfi-Ház tevékenysége nemcsak az akkor fellelhető Petőfi-kéziratok, könyvek és relikviák gyűjtésére terjedt ki, hanem megvásárolták Jókai Mórnak vejével, Feszty Árpáddal közös Bajza utcai házát, s a Ház így egyben Jókai emlékeknek és kultusznak is őrzője és ápolója lett. A Petőfi-Házat 1945-ben bombatalálat érte. Forrás: https://pim.hu/muzeumtortenet
Budapesten is élnek Magyarországi Németek, és rendezvényeket is tartanak. A héten a Budavári Német Kisebbségi Önkormányzat rendezvényén jártunk. Mondhatni haza mentünk Baranyába. A Geresdlaki német önkormányzat hozta el kiállítását, és a nemzetiségi iskola néhány tanulója adott kis műsort, és adtak kis ízelítőt süteményeikből. A képek a rendezvényen készültek, saját fotók.
Ha Vasárnap – és nem vagyok vidéken, vagy nincs piros betűs ünnepnap -, akkor megyek a bolhapiacra. A Lövölde téren megyek át, és ha új kiállítás van, a kirakatban mindig megállok előtte és lefényképezem. Íme a szokásos fotósorozatom a kirakati installációról.
A kiállítás a Budapest Fotó Fesztivál 2024 hivatalos
programjának része.
Lakin Ogunbanwo fotóművész 2012 óta foglalkozik Nigéria különböző etnikai csoportjainak - Yoruba, Ibo, Hausa-Fulani - hagyományos viseleteivel. Szülőhazájában a ruházat egyértelműen jelzi az etnikai identitást, mellyel kapcsolatban megfigyelte, hogy a fiatal generáció egy új vizuális kódrendszert alakít ki, egy hibrid esztétikát nyugati és tradicionális elemek vegyítésével, hogy ezáltal határozottabban kommunikálhasson önmagáról.
Ogunbanwo are we good enough című sorozata rejtélyes
portrékból áll, melyek az identitással foglalkoznak. Azáltal, hogy szándékosan
elrejti modelljei személyazonosságát, arra keresi a választ, hogy mi az, ami
egy tágabb kulturális egységen belül meghatározza az egyént; kik lehetnek ezek az
emberek, és hogyan szeretnék, hogy érzékeljük őket. A fotóprojekt kizárólag -
egy nagy játékteret engedő és elengedhetetlen divatkiegészítő - a fejfedő
erejével kommunikál a férfi identitásról. Ebben a sorozatában is a rá jellemző
kifinomult minimalista stílust követi, a fény, a textúra, a forma és a
sziluettek állnak esztétikája fókuszában.
Forrás: https://parallelfoundation.com/AKTUALIS-2024-04-03-29-Lakin-Ogunbanwo-NGR-are-we-good-enough
Az etnikai különbségeket
bemutató kirakati installációt szemlélve jutott eszembe, hogy márciusban A
Bethlen Színházban néztük meg a Szekszárdi Német Színház vendégjátékát a Nehéz
csomag című előadást. Nálam volt a fényképezőgép, de annyira magával ragadott a
darab, hogy csak ezt a három fényképet készítettem az előadásról. Gondolom,
érzitek, hogy miért is juthatott eszembe Nigéria etnikai csoportjairól a
magyarországi németekről készült színdarab.
Az audio-séta több szereplő történetén keresztül meséli el a magyarországi németek életének döntő pillanatait az 1941-es népszámlálástól az 1946-os kitelepítésig. Részeseivé válunk egy magyarországi német család életének, átérezhetjük a családtagok közötti ellentéteket, kételyeiket, fájdalmaikat, emlékeiket, és átélhetjük a megérkezést Németországba. A Nehéz csomag történelmi forrásokból valamint a Magyarországról kitelepített németekkel és leszármazottaikkal folytatott beszélgetésekből táplálkozik. A jelenetekben bemutatott események a valóságon alapszanak ugyan, de azokat az alkotók a színházi előadás számára továbbgondolták és fikcionalizálták. Forrás: https://www.dbu.hu/repertoar/nehez-csomag