Hiszek a végtelenben

Már egy hete, hogy befejeztem Obádovics J. Gyula Életem című könyvét. A könyv szerzői hitvallását adtam most a posztom címének. Magam sem tudom megmagyarázni miért! Ifjúkorom kedvenc könyve Péter Rózsa Játék a végtelennel című könyve volt. Mindig is érdekelt a végtelen fogalma, hisz akkor jártam egyetemre, és mint matematikus-mérnök hallgatót a matematikai elméletek épp úgy foglalkoztatták, mint a mérnöki munkák, amelyek működő gépeket hoznak létre. Obadovics matematikai kézikönyvét sűrűn forgattuk, használtuk is már középiskolában, és később egyetemen a házi feladataink megoldásában egyaránt.

Ma leugrottam bevásárolni, mert elfogyott a kenyér. Aztán a vásárlás után nem volt kedvem a szikrázó napsütésben rögtön haza menni. A Városliget fasor és Bajza utca találkozásánál van a Reformáció parkja. A parkban senki sem volt, így fogtam magam és besétáltam. Elolvastam az emlékművön Luther Márton reformátori gondolatait: „AZ IGAZ EMBER PEDIG HITBŐL FOG ÉLNI." Aztán leültem az egyik padra, és kerestem a fényképezőgépem, ami mindig nálam van. Most tévedtem, így aztán a parkból képet nem hoztam nektek. Ott napfényfürdőzve a padon elgondolkodtam, és felelevenítettem gondolatban az Odadovics Gyula életrajzi könyvében olvasottakat. Eszembe jutottak szereplői,  Fejér Lipót, aki attól a padtól nem messze élt és dolgozott, ahol éppen ültem. Eszembe jutott Borbély Samu Komplex függvénytan tanárom, akinek Miskolcon tanszékvezetője volt Obadovicsnak. Röviden, jó volt ennek a hosszú hétvégének az utolsó napját is semmit tevéssel elvégezni.