Kalamárist vettem.

Aranyvasárnap a szokott bolhapiacomon jártam. Valójában csak nézelődni akartam, aztán mégis vásároltam. Valódi régiséget feltehetően a XIX. századból. Ezt a fiatal eladó egy régi fűszertartónak azonosította. Én láttam, hogy ez valójában egy régi kalamáris. A jobb oldalon egy tintatartó, a ball oldalon az itatóspapír elődje a kőporszóró edényke. Mindez egy delfti kék színnel festett porcelán korpuszon. Egy igazi csoda. El is képzeltem dísznek a feleségem dolgozószobájában az íróasztalon. A kecses alakjával és kagyló formájú tálcájával egy női íróasztalra való.Felvettem az eladó asztaláról, és elmagyaráztam, hogy ez egy régi kalamáris. Elmeséltem, hogyan használták elődeink. Ennek az eladó annyira megörült, hogy felajánlotta, hogy vegyem meg. Én mondtam, hogy nem kérem, mert nincs hova tennem, és különben is egy ilyen régiség nekem a megfizethetetlen kategória. Láttam a Bares für Rares műsorban hasonlót, melyet több száz Eurórért adtak el. Az eladó aztán mondott egy árat. Én ettől az ártól nem futottam el, hanem alku nélkül elfogadtam.

Így lettem ennek az antik kalamárisnak boldog tulajdonosa.