Feleségemmel az okmányirodába mentünk, hogy lányunknak családi állapot igazolást kérjünk. Foglaltunk volna időpontot, de már csak január végére lett volna hely. Így aztán nyitás előtt ott voltunk, és vártunk. Nyolc órakor elsők voltunk a sorszámkiadó pultnál. A biztonsági őr nem engedett választani, így bemondtuk, hogy miért jöttünk, és kaptuk is egy sorszámot.
Rögtön ablakhoz is hívtak bennünket. Az ablaknál kiderült, hogy rossz sorszámot kaptunk, mert ez az ablak a CSOK-hoz és Babaváró hitelekhez ad családi állapot igazolást. Át is irányítottak bennünket az első ablakokhoz, ahol a legtöbben vártak. Feleségem, már idegeskedett, de megnyugtattam: „Örülni kell annak, hogy hatvanegy évesen a biztonsági őr ifjú házasoknak nézett bennünket!”. Végül, a nyitás után fél órával kezünkbe vihettük a lányunknak kiállított igazolást.
E kis villámtörténethez nem készült fotó. A héten voltunk Német Nemzetiségi Táncfesztiválon. Hogy a témánál maradjunk, azon fotókat próbáltam összeválogatni, ahol a táncegyüttesek legénybúcsúi táncot, és vasárnapi mise utáni ismerkedési táncmulatságot adnak elő.