Szezonnyitás a birtokon

Nem egy nagybirtok, de nekem hétvégi kikapcsolódásnak épp elég volt. Csak tíz órára értem le, és láttam, hogy szomszédjaim már megtették a fűnyírást. Azt első képen látható, hogy van munka. A szomszéd traktorral nyírta, nekem az nincs. Nem is szeretnék traktorral neki menni, mert akkor a fű között nyíló kis szépséges virágokat is levágnám. Amikor a lányaim is segítettek, mindig előre figyelték a füvet, és figyelmeztettek: Apa, ezeket a virágokat kerüld ki! – Én meg szót is fogadtam nekik, hogy a virágtársulásos helyeken megmaradjon a százszorszép, a téltemető, ibolya, gyermekláncfű. Harminc éve, hogy vettük a telket, és azóta megvan a fű között az előző tulajdonos Etelka néni tulipánja is. A fűnyírás után, még fákat metszettem, és vágtam le száraz ágakat. Délután kettőre lettem kész a telekkel. Akkor vettem elő a százéves dohányvágómat, hogy restauráljam. Komoly terveim vannak, hogy fafaragáshoz használjam, ezért gondoltam, ha befejezni nem is, de megkezdem a felújítását. A fém részét le is csavaroztam a fatalpról. Vagy nagyon erős maradtam, vagy nem is volt nagyon összerozsdásodva. Mindenesetre a fém részeket lekezeltem rozsdamaróval. Aztán gyorsan elpakoltam, mert otthon még vár a terasz és az ottani balkonládák beültetése. Jó kis nap volt.