MEHETNÉKEM VOLT

A karantént is meg lehet unni. Valójában jó, mert dolgozni itthonról is tudok, a feleségemmel is jól megértjük egymást, és kölcsönösen segítünk egymásnak, hogy ne őrüljünk bele ebbe a bezártságba. Vannak azért, olyan tevékenységek, melyek egyedüllétet igényelnek. Ilyen a Húsvétra készítendő ajándék is. Minden, ami szükséges hozzá, az a hétvégi házunkban van. Február utolsó napján nagyon jó tavaszias időt ígértek, így én kocsiba ültem, és meg sem álltam a hétvégi házunkig.

Jó volt megérkezni, és kinyitni az ajtókat, ablakokat. A házban négy hónapja nem jártam, már nagyon itt volt az ideje. Először is begyújtottam, hogy a házban is jó meleg legyen, ne csak előtte.

Aztán előszedtem a Húsvéti ajándékkészítéshez szükséges anyagokat és szerszámokat.

A múlt évben megritkított vastag mogyoró ágakból válogattam nekem tetsző darabokat. A mogyoróágakból asztalra állítható fadarabokat vágtam.

Ezek után szedtem elő a lombfűrészt, és rétegelt lemezeimet. A lemezekre füleket rajzoltam, és kivágtam. Aztán újból előszedtem a fadarabokat, és belefűrészeltem egy rést, amelyekbe a fülek éppen beilleszthetőek.

 

Ezt aztán többször megismételtem. Közben eszembe jutott, hogy kisebbik lányom rénszarvasmániás. Az egyik fadarab agancskivágást kapott. A nyúl fülek, és agancs kivágás után érdekes alakzat maradt vissza. Azt hiszem valami még márciusban ebből is készül.

 

Tadam-tadam. Íme, a félkész nyulak és rénszarvas. Pontosabban részemről egészen kész, mert a befejezésüket, színezésüket már az ajándékozottakra bízom. Dolgozzanak ők is.