2020. december 10., csütörtök

Decemberi Mária nap ünneplése (második rész)

Mióta Home Officeban dolgozom, azóta a munkába járással töltött idő lerövidült. A munkába járás helyett az ember keresgél a neten, és szerencséje is akad. Októberben találtam az internetes bolhapiacon ezt a német feliratos asztalterítőt. Az eladó a szomszéd sváb nénitől kapta, aki sokat hímzett, és NDK-ba kitelepített rokonaitól kapott is német feliratos textíliákat. Reménykedtem benne, hogy ez itt készült, mert a rá hímezett német szöveg jelentése: A türelem rózsát terem. Én meg annyira magyarnak gondoltam ezt a mondást. Aztán a netes keresgélések alapján könnyen lehet, hogy ezt a mondást előbb használták, és elterjedtem volt Németországban, mint nálunk.


A terítő beszerzése után tört el a feleségem kedvenc csészéje, így adódott a lehetőség a már korábban bemutatott Bajor versikét tartalmazó bögrécskére találni. Reggeli meglepésként ki is készítettem feleségem gyerekkori NDK-s játékmacija elé az asztalra a csészét. Tudva, azt, hogy feleségem a reggelt azzal kezdi, hogy üdvözli gyerekkori barátját. Így is lett.

A kávéfőzőhöz menet, el kell mennie Dédnagymamám hímezte törölközőtartó előtt. Erre a törölközőtartóra egy újabb szerzeményt akasztottam. Schaffen und Streben sie dein Stolz – munka és igyekezet jellemez bennünket, fordíthatjuk a cipekedő holland pár fölé írtakat.

Aztán feleségem azt hitte, hogy a névnapi ajándékozásnak ezzel vége is szakad. Eljött az este. Az a szerencse ért, hogy barátom a régóta őrizgetett unikális terítőjét felajánlotta nekünk. Ez nem egy hétköznapi darab. Gyönyörű a hímzése, egy nagyon szép bibliai idézet is található rajta.

Herr beleibe bei uns den es willl Abend werden
Maradj velünk, Urunk, mert esteledik

A következő bibliai történetet idézi: Húsvétvasárnap ketten a tanítványok közül egy Emmausz nevű faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan stádiumra (két-három óra járásnyira) fekszik. Útközben megbeszélték egymás között mindazt, ami történt. Míg beszélgettek és vitatkoztak, egyszerre maga Jézus közeledett feléjük, és hozzájuk szegődött. Ők azonban nem ismerték meg őt, mert látásukban akadályozva voltak. Jézus megkérdezte őket: „Milyen dolgokról beszélgettetek egymással útközben?” Erre szomorúan megálltak, és egyikük, akit Kleofásnak hívtak, ezt válaszolta neki: „Te vagy talán az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudja, mi történt ott ezekben a napokban?” Ő megkérdezte: „Miért, mi történt?”

Azok ezt felelték: „A názáreti Jézus esete, aki szóban és tettben nagy hatású próféta volt Isten és az egész nép előtt. Főpapjaink és elöljáróink kiszolgáltatták őt, hogy halálra ítéljék, és keresztre feszítsék. Pedig mi azt reméltük, hogy ő váltja meg Izraelt. Azóta, hogy ezek történtek, már három nap telt el, és néhány hozzánk tartozó asszony megzavart bennünket. Hajnalban a sírnál voltak, de nem találták ott a holttestét. Azzal a hírrel tértek vissza, hogy angyalok jelentek meg nekik, akik azt állították, hogy él. Közülünk néhányan el is mentek a sírhoz, és úgy találtak mindent, ahogyan az asszonyok mondták, őt magát azonban nem látták.”

Jézus erre így szólt: „Ó, ti oktalanok és késedelmes szívűek! Képtelenek vagytok hinni abban, amit a próféták jövendöltek! Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?” Azután Mózesen kezdve valamennyi prófétából megmagyarázta, ami az írásokban őróla szól. Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett, mintha tovább akarna menni. De azok marasztalták és kérték: „Maradj velünk, mert esteledik, és lemenőben már a nap.” Betért tehát, hogy velük maradjon. Amikor asztalhoz ültek, kezébe vette a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odanyújtotta nekik. Erre megnyílt a szemük, és fölismerték. De ő eltűnt előlük. Akkor azt mondták egymásnak: „Ugye lángolt a szívünk, amikor útközben beszélt hozzánk, és kifejtette az írásokat?” Még abban az órában útra keltek és visszatértek Jeruzsálembe. Ott egybegyűlve találták a tizenegyet és társaikat. Azok ezzel fogadták őket: „Valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak!” Erre ők is elbeszélték, mi történt az úton, és hogyan ismerték fel Jézust a kenyértörésben. Forrás: https://www.evangelium365.hu/evangelium/2018-04-04

A hímzés rajta Luther- rózsa.

A Luther-rózsa (németül Lutherrose) az evangélikus egyház jelképe, eredetileg Luther Márton személyes jele volt, egy történet szerint felesége, Bóra Katalin hímezte neki meglepetésként. Vitairatait, okmányait és leveleit Luther ezzel hitelesítette. Az eredeti rózsa valamivel egyszerűbb volt a mai Luther-rózsánál, egy ötszirmú rózsa közepén szív volt látható, abban egy kereszt, és köriratként: VIVIT (latinul: él, Krisztus feltámadására utalva). A ma is ismert változat ennek az alapján készült 1530-ban. Magyarországon széles körben használják felekezeti jelképként az evangélikus gyülekezetek, szervezetek, intézmények. Számos evangélikus templomon is látható.

A Luther-rózsa jelentését magyarázó kis versikék:

„Kinek szívében Krisztus keresztje,
Annak tövisek közt is rózsás lesz élete,
Reá kéklőn mosolyog az ég,
És Krisztus szeretete aranyozza be életét.”
„Rózsákon jár Krisztus híve,
Ha keresztet hordoz szíve.”

Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Luther-r%C3%B3zsa

2 megjegyzés:

  1. Szép ünnepet rendeztél, gondolom, örömöt is okoztál az ajándékokkal.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kellett is ebben a depresszióra hajlamos időszakban. A nap zárásaként még lányomék is megleptek bennünket egy süteményezéssel. Remek nap volt.

      Törlés