A Városligeti
fasor 3 oldalfalán van a Rabinovszky házaspár emléktáblája. Az utcáról nem is
lehet látni, csak ha valaki a Városligeti Fasor 1 udvarába megy. Én is oda
mentem egykor az üveges műhelybe, amikor először felfigyeltem rá. Már régóta
húzódik a bemutatás, mert a nevükre keresve a Wikipedia elég keveset ad ki.
Aztán megtaláltam Lőrincz Katalin írását Szentpál Olgáról, és úgy gondoltam
idézek a cikkből és beteszem az általam készített képeket a házról.
Azért fontos ma Szentpál Olgáról beszélni, mert pont
olyan művész és ember volt, amilyenekre ma is szüksége van a szakmának: benne
élt a társadalomban, észlelte annak kulturális szükségleteit és hiányait,
művészeti tevékenységét is ennek a szemléletnek vetette alá, és semmilyen
nyomás alatt nem engedett a minőségből.
Még zeneakadémiai tanuló évei alatt volt alkalma látni
Budapesten Émile Jaques-Dalcroze „mozdulat-szolfézs” bemutatóját, ami
olyannyira inspirálta, hogy zongoraművészi diplomájával kezében (1914-ben)
kiutazott a híres mester Hellerau-i iskolájába, hogy 3 éven át tanulja
rendszerét.
Hazatérve azonnal oktatni kezdi, először
zeneiskolákban, (hiszen a módszert a mester elsődlegesen zenét tanulók számára
dolgozta ki), majd a Színiakadémián, 1920-tól pedig már a Zeneakadémiára is
hívták. Tanfolyamai hamarosan népszerűek lettek, s 1927-ben férjével, a
művészettörténész Rabinovszky Máriusszal (1895-1953) megnyitották iskolájukat
az e célra tervezett és felhúzott épületben (a mai Városligeti fasor 3.
udvarában. Az iskola helyén az utóbbi évtizedekben az Artistaképző működött).
Ez a kulturális központ – ma már így neveznénk –
funkcióiban megelőzte korát, és ma is példa lehetne számunkra. Szentpál Olga
hitvallása szerint a mozgásművészet pszichológiai, pedagógiai eszköz is,
gyakorlásával gátlások küzdhetők le, s fejleszthető az önkontroll, s az
empátia. Nem azt tartotta elsődleges céljának, hogy művészeket képezzen, hanem,
hogy bárkit hozzásegítsen egy egészségesebb, teljesebb életgyakorlathoz.
(Miközben persze, kifinomult igényessége és művészi tehetsége folyamatosan
hozta létre azokat az értékeket, melyeket eleinte az iskola vizsgaelőadásain,
majd társulati jellegű működés kereteiben is manifesztálódtak.)
A férjével együtt vezetett szellemi műhely egyszerre
tudott kiszolgálni:
-egy széles társadalmi érdeklődést: külön a kisgyermekek,
külön a serdülők, s külön a felnőtt hölgyek számára tartott (a Dalcroze-féle
ritmikus gimnasztika alapjain kidolgozott) mozgás foglalkozásokkal;
- a haladóbb, ügyesebb tanítványok számára művészeti
képzést (melyben az alaprendszeren kívül még számos tantárgy: Laban módszer,
akrobatika, balett, zene, művészettörténet is szerepelt); majd színpadi,
művészeti tevékenységet;
- és, ami a leginkább figyelemre méltó: szakmai
tanárképzést, rendkívül magas szinten kidolgozott (didaktikai, pszichológiai és
egyéb elméleti tárgyakkal bővített) tematikával.
Mindemellett az iskola – és persze a család lakása,
mely az udvar másik oldaláról nyílt -, a kor hírneves íróinak, költőinek,
zeneszerzőinek, színészeinek, festőművészeinek találkozóhelye is volt.
Forrás: https://www.tancelet.hu/hirek/3815-szentpal-olga-120
Szentpál Olga (eredeti
neve: Stricker Olga) (Budapest, 1895. december 14. – Budapest, 1968. október
31.) magyar tanár, táncpedagógus, érdemes művész (1958). Férje Rabinovszky
Máriusz művészettörténész volt.
Stricker Jakab
Gyula (1868–1938) vállalkozó és Wechsler Vilma gyermekeként született. Apai
nagyszülei Stricker Adolf ügynök és Gartner (Einzig) Amália, anyai nagyszülei
Wechsler Mór ügynök és Sattler Ernesztina voltak. A budapesti Zeneakadémia
zongoratanszakán művészdiplomát szerzett 1916-ban. 1914–1917 között a helleraui
Jaques-Dalcroze Intézetben tanult. 1919–1931 között a Nemzeti Zenedében a
Dalcroze-ritmika tanára volt. 1919–1924 között saját iskolájában gyermek- és
felnőtt-táncoktatást, akadémiai színvonalú tanerőképzést, valamint
művészképzést folytatott. 1920–1925 között színpadon Dalcroze-műsorral lépett
fel és koreográfiákat készített, 1925-től a Szentpál Tánccsoport számára.
1924–1935 között a Színművészeti Akadémia tánctanára volt. 1937-től részt vett
az antifasiszta megmozdulásokban: a Vajda János Társaságban, a Független
Színpad, a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma kezdeményezésében, a Dolgozó
Nők Klubjában és a Vasas Székházban. 1945 után tánccsoportja a Munkás Kultúr
Szövetség szervezésében a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége (MNDSZ) és az MKP
rendezvényein működött közre. 1946–1950 között néptáncgyűjtő tanulmányúton
járt. 1947-ben újra megnyitotta iskoláját. 1945–1952 között a Színművészeti
Főiskola tánctanára volt, közben 1949–1952 között a koreográfus főtanszak
vezetője volt. 1947–1948 között a Testnevelési Főiskola táncnevelési tanulmányi
szakának vezetője volt. 1952–1968 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola
ének főtanszakának tanára volt. 1952–1957 között az Állami Balett Intézetben
történelmi társastáncot tanított. 1957-ben nyugdíjba vonult.
Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Szentp%C3%A1l_Olga
Dr. Rabinovszky
Pál Máriusz (Budapest, 1895. december 14. – Budapest, 1953. február 7.) magyar
művészettörténész, tánctörténész, főiskolai tanár, kritikus. A
művészettörténeti tudományok kandidátusa (1952).
Szülei:
Rabinovszky Károly (?-1901) és Merényi Erzsébet/Elza voltak. Tanulmányait
Münchenben, Berlinben és Budapesten végezte el; 1918-ban diplomázott. A Pester
Lloyd munkatársa volt. 1944-ben részt vett a második világháborúban. 1948-tól a
Képzőművészeti Főiskola művészettörténet tanára volt.
Művészeti
folyóiratokban publikált. A festészettel, művészetelmélettel foglalkozott
tanulmányaiban. A modern képzőművészeti törekvések kritikusa volt, jelentős
tevékenységet folytatott a haladó magyar művészet elismertetéséért.
Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Rabinovszky_M%C3%A1riusz
