Emlékhely az LDU székház előtt

Télen Dechandt Antal szobrászművész műtermében jártam. Ott látható ez a falszakasz előtt sorakozó egykori szőlőkarókból kialakított szoborsor. Antal, sokszor járja a Mecseknádasdi szőlőhegyet. Ott felfigyel egy-egy elhasználódott kidobott karóra. Az érdekesebbnek ítélt darabokat műtermébe viszi, és ott átalakulnak szoborrá.

Amikor ott jártam elővette azt a még meg nem faragott három darab szőlőkarót, amit Heinek Ottótól kapott évekkel ezelőtt. Ezekből a karókból készült az LDU Júlia utcai székháza elé egykori vezetőjének emlékhelye. Ezen az emlékhelyen a szűk körű átadás után jártam én is, és készítettem néhány képet az emlékhelyről. Az átadásról szóló tudósításból idéztem a képekhez magyarázatnak.

A faragott alkotást Dechandt Antal szobrászművész készítette, mégpedig azokból a szőlőkaróból, amelyeket néhány évvel ezelőtt magától Heinek Ottótól kapott ajándékba. – Ottó szerette a szőlőkaróból készült munkáimat – mesélte a Mecseknádasdon élő és alkotó magyarországi német művész. – Amikor egy alkalommal meglátogatott, arról beszélgettünk, hogy kezd egyre kevesebb lenni ez az alapanyag. Felajánlotta, hoz nekem néhányat a családi szőlőskertből. Így került hozzám három tőke. Ezeket valami folytán évekig nem is használtam fel: megérzés lehetett, hogy félre kell raknom őket, mert különlegesek. Amikor értesültem Ottó tragikus halálhíréről, természetesen eszembe jutottak a szőlőkarók. Bizonyos emberek révén arra jutottunk, hogy készülhetne belőlük egy megemlékező plasztika Ottó tiszteletére. Középütt egy ecce homo jellegű alak található, tőle balra egy védőangyal, jobbra pedig a kegyelet sarjadó növénye. Egészen különleges volt az alkotási folyamat, gyakran jutottak eszembe Ottóval kapcsolatos emlékek. Remélem, sikerült olyanfajta intimitást belevinni a műbe, ami a vele való kapcsolatomat jellemzi, és hogy az alkotás az embereket elmélyülésre készteti, és eszükbe jut Heinek Ottó.

A rendezvényen részt vett a néhai elnök szűk családja is: – Megható, szívet szorongató a férjem emlékhelyén lenni – nyilatkozta Heinekné Vereckei Mária. – Tudom, hogy tetszene neki. A nagypapája több mint százéves szőlőkaróiba Dechandt Antal csodásan ráérezve, Ottót jól ismerve alkotta meg a szoborcsoportot, amelyben benne van az egész élet, a gyökerek, a szenvedő ember, de a remény, az élet is. Köszönet az ötletért, a karókba álmodott gondolatokért, köszönet a kollégáinak, és mindenkinek, aki hozzájárult ahhoz, hogy a férjem második otthonaként szeretett munkahelyén egy hozzá méltó hely őrizze emlékét. Megérdemli! Aki arra jár, üljön le egy pillanatra a padra, pihenjen egy kicsit rá emlékezve, elmélkedjen az életről, s ha szerencséje van, hallhatja, hogy Ottó súg neki a maga zengő hangján, bölcs tanácsokat ad, segít kibogozni a kusza szálakat, és nyugalomra, békére int, amit ő már megtalált. S ha látja – márpedig látja – e meghitt emlékhelyet, tudom, hogy mosolyog. Hálás szívvel köszönöm! Forrás:

 http://www.zentrum.hu/hu/2020/09/englenderne-hock-ibolya-heinek-otto-emleket-folyamatosan-eletben-szeretnenk-tartani/

Ezen utolsó képen láthatjátok, hogy milyen volt, és mivé lett a három szőlőkaró.