Megtetszett az
elektronikus bolhapiactéren. Hetekig nézegettem, de el kellett vetni a
gondolatot, hogy magamnak megvegyem. Ha fel is újítom a borotválkozó
felszerelésem - például az általam használt gazdaságos kiszerelésű borotvahab
-, bele sem fér. Aztán eszembe jutott, hogy feleségem a minden évben megrendezésre
kerülő TrachtTag-ra kis kiegészítő ékszert szokott keresgélni. Ilyenkor a lakás
különböző helyein őrzött családi örökségeket elő kell keresni, ezzel most meg
fog szűnni ez tarthatatlan állapot. Ezután csak ezt a dobozkát kell
kinyitni, és kiválasztani belőle a TractTaghoz az ékszert.
Az eladó szerint
lomtalanításból került hozzá így nem tudja az előtörténetét. Azért a darabot kézbe
véve sok mindent elárul magáról. A borotválkozó nem egy sorozatgyártott darab,
nem is képzett asztalos készíthette. A fenyőfa deszkából készült oldalaknál,
semmi csapolás, és összeillesztés egyszerű látszó szögeléssel készült. A
legmívesebb darab benne a tükörkeret. Valószínűleg a keretlécet folyóméterben
vehette a készítője, és maga vágta ki a keret oldalléceit. A összeállítás itt
sem kapott semmi enyvet, csak néhány szöget. A tükör, sem egy neves műhelyben
készülhetett. egy egyszerű ablaküveg lett befogva. A foncsor festését is
ecsettel vitték fel, ez jól látszott a hátoldalán, amikor szétbontottam. A
foncsor is néhány helyen feljött, de ezt hagytam is így, hogy elkészülve, azért
látszódjon a kora.
A doboz belsejét
már évtizedek óta nem takaríthatták ki. Több évtized légypiszka fertőzte a
doboz belső falát. A tükröt védő hátoldalon és a doboz fedelének belső oldalán jól
olvasható a ceruzával írt „Szabó János” név.
Szabó János
lehetett a tulajdonosa ennek a tükrös borotválkozó készletnek. Még az is lehet,
hogy pénzszűke miatt a készítője is maga volt. Talán katonának hívhatták be, és
oda készítette. Én úgy gondolom, hogy ez még az első világháború előtt készülhetett,
talán megjárta annak több hadszínterét is.
Maga a tárgy
elég gyakori, lásd a MAGYAR NÉPRAJZI LEXIKON-ból Boross Marietta szócikkét a borotválkozó
tükörről. Borotválkozáshoz használt, talapzatos, állványos
tükör. Nevezik még: álló, asztali, lábas, talpas tükörnek is. Alkalmazása a
magyar parasztságnál a 19. sz.-ban kezdett terjedni, készítése azonban, a kései
megjelenésnek megfelelően, csak korlátozottan vált népi gyakorlattá, s nagyobb
jelentőséget csupán a → dunántúli pásztorművészetben nyert. Eleinte, a 19. sz.
második negyedében, a polgári tükrös ládikák mintájára a nagyobb,
négyszögletes, dobozalakú → tükrösök fedelét alakították felállíthatóvá,
csuklós pánt segítségével (kitámasztó tükrös), majd hasonló megoldással kisebb,
sőt kerek tükrösök is készültek. Elvétve → borotvatok is kaphatott ilyen
fedelet. A talapzatra emelt, speciális borotválkozó tükör a 19. sz. második
felében jelent meg, ugyancsak polgári példányok hatására. A borotválkozó tükört
mutatós formája kiválóan alkalmassá tette baráti ajándéknak, amire több
borotválkozó tükör felirata és ábrázolása is utal, s ebből következik a
változatos és gyakran igen gazdag díszítés. A népi borotválkozó tükör
felépítése leginkább két megoldást követ: a talprészből vagy villásan kétfelé
ágazó törzs, vagy két oszlop emelkedik ki, a tükör ezek közt csavarral
rögzített. A talapzat gyakran borotvatartó dobozt képez. Hordozásra szánt
borotválkozó tükörnél a lábazat egy síkba forgatható. A borotválkozó tükör
díszítése → spanyolozással, karcolással (→ karcolt díszítés), ill. a
századfordulótól → domború faragással történt. A díszítmények közt nem ritka az
→ emberábrázolásos jelenet. Az oszlopok néha emberfejben végződnek, a tükröt
közrefogó ágakon gyakori a → kígyó motívum. – Irod. Malonyay Dezső: A magyar
nép művészete (III., Bp., 1911); Manga János: Magyar pásztorfaragások (Bp.,
1972). Forrás: https://mek.oszk.hu/02100/02115/html/1-903.html
Én a
borotválkozó tükrös tároló dobozt, elég alaposan letakarítottam, és lecsiszoltam.
A doboz tároló részébe két kis lécet ragasztottam. Az első léc, szélesebb, és
egy vájatot is tartalmaz, hogy ez legyen a tükör alsó kitámasztása. Ez
praktikus, mert több hely marad benyúlni az ékszerekért, és a használó is
többet láthat magából. A beragasztott hátsó lécnek, pedig az a szerepe, hogy a
fedelet lecsukva, ne lógjon rá az ékszerekre a tükör.
A dobozt zöld
filccel béleltem. Úgy gondolom majd a családi örökölt ékszerek ezt a bélést
megérdemlik.
És íme, itt a
kész ékszeres doboz, és fölötte a korábban bemutatott selyemmel hímzett Luzerni népviseletbe
öltözött lánykát ábrázoló képeslap.
A szándékom
szerint a feleségem, majd a TrachtTagra ebből fog kiegészítő ékszert
választani. Ezt a napot minden évben meg
szokták rendezni, lásd a róla szóló 2019-es tudósítást: A Magyarországi Német
Kulturális és Információs Központ és Könyvtár ezúton mond köszönetet
mindazoknak, akik csatlakoztak a TrachtTag felhíváshoz, és kiválasztottak egy
népviseleti ruhadarabot vagy kiegészítőt, amit a hétköznapi ruhájukkal
összekombinálva április 26-án viseltek. A Zentrum immár ötödik alkalommal hirdette meg a
programot azzal a céllal, hogy különleges módon emlékezzünk őseinkre. A TrachtTag egy kiváló bizonyítéka annak is, hogy
múltunk fontos részei nem vesznek el, nem merülnek feledésbe, hanem a
jelenünkben is fontos szerepet és nem ritkán új jelentést kapnak. Forrás: http://www.zentrum.hu/hu/2019/05/mar-otodszor-unnepeltuk-a-trachttag-ot/
Annyira szeretem látni a folyamatot, ahogy àtalakul egy tárgy, aminek szemmel láthatóan lelke van. 😊
VálaszTörlésÖrülök neki. Az ilyen posztokat szeretem írni. Amikor elkezdtem a blogolást, akkor még főleg ilyen posztokat írtam. Azóta aztán kibővült a profil. Arra vigyáztam, hogy a lelke - jelen esetben most a tükör -, módosítás nélkül megmaradjon. :-)
TörlésÉdesapámnak volt ehhez hasonló borotválkozó tükre. Borotvakrémmel, pamaccsal, timsóval és minden egyébbel felszerelve amit anno használtak a férfiak. Régi emlékek jutottak eszembe, köszönöm.
VálaszTörlésNálunk a Nagyapámnak volt hasonló doboza. Én azt szerettem nézni, amikor a borotvakrémet a habtálkában felhabosította.
TörlésElőször azt gondoltam, ha már ékszertartó lett belőle, akkor miért kell a tükör bele, de olvastam a kommented, hogy ez "lelke" a doboznak. :)
VálaszTörlésNem ragaszkodnék ennyire a múlt dolgaihoz, a tükröt biztos kihagynám az ékszeres dobozomból, bár arra jó, ha még meg is akarjuk nézni benne magunkat, hogyan áll a fülbevaló, vagy nyaklánc, esetleg a párta. :)
Annak a tükörnek a foncsorjából már az idő vasfoga olyan sokat harapott ki, hogy a lelke csak a szépet mutatja :-)
TörlésÚgy nézem, egy hasonló dobozkám (tán korban is hasonló) van nekem is. Nem kinyitható fedelű, hanem fiókos és emiatt aztán persze nem is tükrös. De én is szeretem. Ez valami családi "örökség" - sajnos történetet nem tudok hozzá, hacsak annyit nem hogy nagyszüleim ebben a "fontosabb iratokat" tartották....
VálaszTörlésHmmm... Fontos lesz-e valaha is valakinek? (ez költői kérdés volt...)
Nekünk egy cipősdobozban maradtak meg a családi iratok, a cipősdoboz mentehetetlen volt, azért azok egy kis iskolatáskába kerütek. Majd egyszer azt is bemutatom. Egy kis sajtos papírdobozkában maradtak meg a családi bizsuk. Azt megmentettem. Ez is ebbe az ékszeres ládikába kerül.... Most úgy gondolom, hogy ez egyenesági leszármazottainknak is fontos lesz.
VálaszTörlés