A blogon nem
látszott, de a valóságban, az agyamban rengeteget gondoltam a blogomra, és a
posztokra. Rengeteg képet, készítettem, és blogra kívánkozó írást, de
megjelentetni nem lehetett, mert meglepetés ajándéknak készült. A
Németországban élő lányomat voltunk látogatni, ünnepelni. Lányomnak
készítettünk a feleségemmel két fotókönyvet. Az egyik fotókönyv a Nagymama
szakácsfüzete alapján készült nosztalgia szakácskönyv családi képekkel. A másik
könyv a lányom magyarországi élettörténete képekben elmesélve. Lányom a
blogomot olvasni szokta, ezért nem szabadott semmit sem elárulni belőle. A
képen látható, hogy nem volt egyszerű feladat sajtó alá rendezni a nagymama
recept hagyatékát. A receptkönyv egy része egy száz évvel ezelőtti névsorba
rendező füzetbe volt írva, és sokat használva. Egy részét a Nagymama egy új
jegyzetfüzetbe átírta, a harmadik rész, pedig cetliken a konyhaszekrény
fiókjából származik.
A Nagymama a
sütemények specialistája volt, ezért a gyűjtemény kilencvenkilenc százaléka
sütemény. Én a bolhapiacon találtam rá, egy süteménykiszedő ollóra. Az eladó szerint
a család tálalószekrényéből származik. Az eladó is nehezen vált meg tőle, mert
nagyon szépnek találta, de az emlékezete szerint soha se használták. A
süteménykiszedő szépen becsomagolva utazott velünk. Kisebb torlódást is okozott
a repülőtéren, mert a csomagröntgen kimutatta. Bőrönd kinyit, tartalom
ellenőrizve. Az ellenőr megjegyezte, hogy ő ilyen szép húsforgató ollót még nem
látott. Én meg ráhagytam. Bár a fém süteménykiszedő húsforgatásra is
használható lenne, én azért ezt a szecessziós darabot arra nem használnám.
Nahát ez ám a meglepetés ! Olvasónak is, de gondolom a lányodnak is az volt. Az ilyen ajándék az igazi, a valóban szívhez szóló....
VálaszTörlésVolt is sírás a meghatódottságtól. A kinti szakmai és magánéleti sikerei mellett, elég erős honvágya maradt a kislányomnak.
Törlés