Nehéz mostanában
időt szakítani a blogra. Az október szerencsésnek mondható, mert sikerült
visszaállnom a heti kétszeri megjelenésre. A november viszont nagyon munkásnak
látszik. Sok megkezdett felújítás, és sok kis határidős projekt a munkahelyemen,
több előre definiált vidéki munkatúra. Az előbbiek
miatt lehet, hogy a november blogszünetet jelent. Most egy újabb magyarországi
német textíliát hoztam. A törölközőt hasonló gyűjtőtárstól vehettem meg, aki régen
Budapesten, egy bolhapiacon talált rá erre a gyönyörűségre.
Nem egy mai
darab. Gondolkoztunk is rajta, hogy mikor készíthette alkotója. Az biztos, hogy
ezernyolcszáznyolcvanöt utáni, mert akkor mutatták be az operettet. Az első
világháború előtti, mert azután a darabot már legtöbbször magyarul játszották.
A mű háttértörténete
A cigánybáró –
a színlap tanúsága szerint – a 18. században játszódik, tehát abban az időben,
amikor Magyarország megszabadul ugyan a török rablógazdálkodástól, de cserébe
az osztrák rablósereget kapja, amely föléli, elpusztítja azt is, amit a basák,
bégek, agák még meghagytak…
Jókai a történelmi hátteret jelképnek használja
csupán. A hazatérő ifjú Barinkay félreérthetetlenül a szabadságharc hazatérő
emigránsaira utal. Míg a szabadságharc külföldre menekült hősei ezer
nyomorúsággal, megaláztatással és veszedelemmel küzdöttek, az itthon maradt
„császárhű” elemek szépen beültek birtokaikba, a kúriákba, a zsíros állásokba,
megkaparintva azokat a javakat is, amiket az emigránsok gazdátlanul hagytak.
Mikor az ifjú Barinkay híres áriájában elmondja, hogy
hányféle mesterséggel próbálkozott bujdosása során, a kortársak ráismertek az
1848–49 után világgá széledő politikai menekültek sorsára. Ők is végigpróbálták
a mesterségek valamennyi válfaját.
Élő figura Zsupán alakja is. Ez a hangoskodó, ravasz,
alattomos, pénzvágyó kupec nem először szerepel Jókai műveiben. Zsupán
édestestvérei elevenednek meg: mohó, harácsoló polgárok, a késve kialakuló
magyar kapitalizmus figurái.
Így fonódik össze Jókai költészetében a jelen és a néhány
ecsetvonással felvázolt múlt, a török hódoltság kora és az 1867-es kiegyezési
időszak, így forr össze a történelem és mesemondás, valóság és képzelet, hogy
azt az ezeregyéjbeli tündérvilágot formálja ki, amely Jókai életművét a
romantikus irodalom nagyszerű alkotásává teszi.
A darab keletkezése
Johann Strauss 1882. novemberben Magyarországon járt:
Pesten vezényelt, és egy magyar dalegyveleggel szórakoztatta a társaságot. A
következő év februárjában Liszt Ferenc is arra biztatta, hogy írjon magyar
témájú színpadi művet. Találkozott Jókaival, aki Szaffi című novelláját
ajánlotta fel erre a célra. Strauss magával vitte a művet, lefordíttatta
németre, és Ignaz Schnitzert, az ügyes színházi szakembert bízta meg a librettó
elkészítésével. Strauss azonban más irányú elfoglaltságai miatt azonnal nem
tudott foglalkozni vele, és csak 1885 októberében, nem sokkal a premier előtt
fejezte be.
Az operettet 1885. október 24-én mutatták be Bécsben,
a Theater an der Wienben, és nagy sikert hozott, egymás után 87 előadást ért
meg. Még Strauss életében 140 színházban mutatták be, köztük – pár hónappal az
ősbemutató után – a pesti Népszínházban is. Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/A_cig%C3%A1nyb%C3%A1r%C3%B3_(dalj%C3%A1t%C3%A9k)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése