Ez kell nekem. – döntöttem el, amikor megláttam a Budapest éjjel képeslapot. Ez a
képeslap mesél 1899-ről, nekem meg eszembe jut róla 1985 októbere. A
feleségemmel akkor ismerkedtem meg, mindketten a Gellért hegy környékén laktunk
kollégiumban. A Gellért hegy a közelben volt mindkettőnknek, így az első
éjszakába nyúló ismerkedési estünk a Gellért hegyen volt. Akár bennünket is
ábrázolhatna ez a képeslap ott a hegy oldalán a Budapesti Duna partot nézve.
A hátoldala megmutatja, hogy a Császári és Királyi
Posta akkor még a teljes oldalt a címzésre és bélyegzésre tartotta fenn. Ki is
derül belőle, hogy a június 28-án feladott képeslap 29-ére meg is érkezett.
Vajon a mostani postának ez meddig tartana? A képes oldal egyik sarkát tartották fel a feladó
üzenetének. Hosszú üzenet nem férhetett rá.
A képeslap kiadójának jelzése is a képes oldalra
került. A kiadója Szénásy és Reimann papírkereskedése. A papírkereskedés a
nyolcvanas években is megvolt, egykori helyén a Ferenciek térén ált, azaz akkor
még Felszabadulás téren. Az akkori ÁPISZ bolthálózat egyik legjobbika volt, és
is sokszor vettem ott füzeteket, rajzlapot, csőtollat, körzőt melyek kellettek
a feladatok beadásához.
A papírüzlet története is érdekes. A neten keresve találtam
rá a Buda és Vidéke című lapban 1898-ben jelent meg hirdetésére. Alvári Csaba,
Egy papírüzlet és a tulajdonosok című tanulmányából idéznék egy részt. Akit
érdekel a forrás megjelölésnél a teljes cikk linkje elérhető.
A Szénásy
papírkereskedésnek sok tulajdonosa volt, az üzlet történetében a családi
kapcsolatoknak nem volt igazán jelentős szerepe. A tulajdonosok alapvető érdeke
volt, hogy olyan üzletet működtessenek, amelyből jól meg tudnak élni. Ennek
eredménye nemcsak egy színvonalas papírüzlet lett, hanem még néhány olyan
dolog, amely napjainkban is érinti kisebb-nagyobb mértékben életünket. Szénásy
Béla az üzlet történetének viszonylag kései szakaszában lesz a kereskedés
tulajdonosa, de éppen az ő nevéhez kapcsolódnak a legjelentősebb
kezdeményezések és változások. Szénásy Béla papírkereskedésének története a 18.
század végén kezdődik. Trifonovics Simon ekkor kezd rőfösáruval kereskedni.
Üzlete jól megy, és amikor Trifonovics Simon 1802-ben meghal, fia, János
folytatni akarja apja tevékenységét, ám ehhez nincs elég tőkéje, ezért úgy
dönt, hogy papírkereskedést nyit. Az akkori törvények miatt egy kereskedelmi
tevékenységről alig lehetett másikra áttérni. Trifonovics János megkapta erre
az engedélyt, és 1810. decemberében megnyitotta papírkereskedését. Trifonovics
ezzel a tevékenységével elég pénzt gyűjtött ahhoz, hogy visszatérhessen a
rőfösáru kereskedéshez. Erre 1814-ben megkapta az engedélyt azzal a
feltétellel, hogy a papírkereskedést abbahagyja. Trifonovics ezt meg is ígéri,
ám a papírkereskedést nem hagyja abba. Több címtár is feltünteti
papírkereskedőként például 1822-ben, 1832-ben, 1844-ben. Üzlete az egykori
Rózsa téren működik a Vörös Rózsához címezve. 1850-ben Trifonovics Wittenbaues
Józsefet veszi maga mellé üzlettársnak. Az üzlettársak közölt azonban hamarosan
ellentétek támadnak, és 1854-ben megszüntetik társulásukat. Trifonovics tovább
folytatja a papírkereskedést egy másik üzletben, amely azonban hamarosan
megszűnik a tulajdonos halála miatt. A Vörös Rózsához címzett üzlet Wittenbauer
tulajdonába kerül, és 1870-ig az ő irányítása alatt működik. Ekkor ismét új
tulajdonos jelenik meg; Wittenbauer veje, Gradl F. Adolf. 1870-től ő az
egyetlen tulajdonos. Wittenbauer és Gradl Pest városának papírszállítói voltak.
Gradl 1884-ben a Kossuth utcába költözteti az üzletet, itt azonban a
városrendezés miatt nem sokáig működik. Jelenlegi helyére - a Ferenciek terére,
a volt Cziráky-palotába - 1896. novemberében költözött. 1894-ben Reimann Gyula
lesz a papírkereskedés társtulajdonosa. 1896-ban vele társul Szénásy Béla.
1899-ben meghal Reimann Gyula, így Szénásy lesz az egyetlen tulajdonos.
Az ő irányítása alatt
nagy változások történnek a papírkereskedés életében. Az a szándéka, hogy
kiszorítsa a magyar piacról a külföldi gyártókat. Nemcsak kereskedéssel
foglalkozik, hanem gyárat is létrehoz, ahol saját szabadalma alapján
vászonpapír fedelű írófüzeteket gyártanak az iskolák számára. A füzetek és
rajzeszközök gyártása eleinte az üzlethez közeli kis műhelyekben történt.
Szénásy 1905-bcn építtett gyárat a Molnár utca 35. szám alatt. A gyár helyét
jól választotta meg, mert az előállított termékeket hamar el lehetett juttatni
az üzletbe. Itt volt a lakása is. Az épület még ma is megvan. A füzeteknek
óriási sikere van. Szénásynak rövid idő alatt sikerül háttérbe szorítania a
külföldi r termékeket. Árpád néven rajzeszközöket gyárt. Ezek szintén
sikeresek. Ezt a sikert A Papír című folyóirat egy cikke alapján tudjuk
valójában felmérni. A szerző arról ír, hogy az 1900. évi temesvári
tanszerkiállításon még nem voltak magyar termékek, az 1904. évi kiállításon
viszont már a magyar gyártók voltak többségben. Ezek között pedig Szénásy volt
az egyik legfontosabb. A külföldi gyárak ezért azt kezdik terjeszteni róla,
hogy nem ő állítja elő a rajzeszközöket, hanem külföldről hozat be részeket, és
ezeket itt szerelik össze. Szénásy a vádak ellen úgy védekezik, hogy az
érdeklődők számára lehetővé teszi a rajzeszközök gyártásának megtekintését. A
gyár részvénytársaságként működött. Egy 1926-os címjegyzék szerint az igazgatói
tanácsnak tagja volt Szénásy fia, ifjú Szénásy Béla is. Szénásy igyekezett a
legkülönbözőbb vásárlói csoportok igényeit kielégíteni. Minisztériumoknak,
hivataloknak, intézeteknek is szállított. Aranyvirág és Százszorszép néven
levélpapírt is árusított. Az utóbbi igen sikeres volt. A korabeli lapok arról
tudósítanak, hogy a magyar hölgyek nagy része csak erre írja leveleit. A
sikerhez a jó minőségen túl hozzájárulhatott a jó reklám is. A
reklámszakemberek napjainkban is azt mondják, hogy egy szép nővel mindent el
lehet adni. Szénásy Küry Klárát, a Népszínház népszerű primadonnáját
választotta a levélpapír reklámemberének, akit a magyar szépségideáinak
tekintettek akkoriban. Küry Klára rendszeres vásárlója is volt az üzletnek.
Állandó vásárló volt Karinthy Frigyes is. Irodalmi alkotásainak jórészét
Szénásytól vett füzetekbe írta. A vevők között voltak magas rangú tisztviselők,
üzletemberek, arisztokraták, színészek, festők, írók. A szomszédos Belvárosi
Színház művészei is itt vásároltak. Az üzlet működéséről, hangulatáról Szilágyi
István régi boltokról írott könyve alapján alkothatunk képet. Szilágyi az üzlet
egykori alkalmazottjának emlékeiből idézi a következőket: „Gondosan ügyeltek a
nívóra: elegánsan kellett megjelenni. Abban az időben az ingre rágombolható
kemenygallér volt a divat. A főnök mindig megszemlélt bennünket — húsz
alkalmazottja volt a boltnak-s előfordult, hogy benyúlt a mellényzsebébe,
kivett egy pengőt, s így szólt valamelyikünkhöz: Menjen át fiam a szomszédba,
és vegyen két keménygallért. ” Reggel 8 órakor volt a nyitás, a zárás pedig
este 6-kor, közben volt egy kétórás ebédszünet. Szénásyban lehetett valamilyen
vonzalom a grafika iránt, ugyanis „A Rajz” című folyóiratot ő adta ki, bár a
lap szerkesztésében nem vett részt. Ez az újság 1904 és 1906 között, havonta
egyszer jelent meg. A rajz iskolai oktatásának kérdéseivel foglalkozott az
alapszinttől a főiskolákig. Beszámolt a hazai és a külföldi rajzoktatással
kapcsolatos eseményekről, elméleti írásokat, könyvismertetéseket közölt. A lap
egyik számában Deák Ébner Lajos - aki a Női Festőiskola igazgatója volt - is
írt egy piktornak nevezett rajztömbről. Az 1905-ös februári szám melléklete
Szénásy rajzeszközeit mutatta be. A mellékletet az Országos Széchényi
Könyvtárban nem találtam. Szénásy a külföldi vásárokat rendszeresen látogatta.
Kereste a piaci lehetőségeket a magyar gyártók számára, és tapasztalatokat
gyűjtött. „A Papír" című lap márciusi számában a lipcsei vásárról írt. Ezekből
az utazásokból születik az ötlete, hogy Magyarországon is vásárt kell rendezni. 1906-ban Szénásy
kezdeményezésére meg is rendezik az első Márciusi Vásárt. A Márciusi Vásárral olyan
dolog kezdődött el, amely napjainkban is része az életünknek. A Márciusi
Vásárból alakult ki a Budapesti Nemzetközi Vásár.
Mi mindent meg lehet tudni egy régi képeslap kapcsán... csak ámulok.Ilyen képeslapot, aminek a teljes hátoldala csak címzés - még nem is láttam.
VálaszTörlésÉn is ritkán találok ilyen teljes oldala címzésű képeslapot. Az első világháborúig volt ez a szaabvány.
Törlés