Zsolnay váza restaurálásom

Régi vágyam teljesült, amikor végre egy sérült, de menthető Török János féle figurális vázát találtam. Mindig is szerettem volna kiegészíteni a Török féle cicás váza sorozatom egy ilyennel. Gyártottak belőle sokat, de a bolhapiacokon, a hajszálrepedtek, vagy gyári hibásak vannak többségben. Ezt a típusú vázást még sérülten is igen sokra tartják az eladóik. Én már majdnem lemondtam róla, amikor hajszálrepedten az átlagár tizedéért megleltem őt. Nem sokáig tépelődtem, és első dolgom volt, hogy ellenőriztem hibáit. Mindkét oldalon hajszálrepedt, a repedés átnyúlik a belsejébe is. A belé töltött vizet először áteresztette. Én két komponensű kenhető ragasztóval kentem ki a váza belsejét. Egy nap száradás után, kipróbáltam, és tökéletesen használható lett a váza. A külső felén azért a hajszálrepedések még látszottak. Aztán ezek sem, mert vettem fehér és sárga lakkfilcet. Ez igazán jó ötlet volt, mert könnyebb vele dolgozni, mint ecsettel. Most már van három Török féle cicavázám. Remélem nem fognak unatkozni a lakásunkban.  

Életrajz: Török János keramikus, szobrász (Mezőtúr, 1932. július 11.-Pécs, 1996. szeptember 13.)

1951-56: Magyar Iparművészeti Főiskola, díszítőszobrász szak, kerámia tagozat, mesterei: Gádor István, Borsos Miklós, Lőrincz István. 1962, 1963, 1964: Az Év legszebb terméke díj; 1974: I. Országos Kerámia Kiállítás I. díja, Pécs; 1981: Budapesti Nemzetközi Vásár, asztali porcelánkészlet, ezüst érem; 1986: SZOT-díj.  1956-92: a Zsolnay Porcelángyár tervezője, 1972-től művészeti vezetője. 1969-ben, 1970-ben, 1973-ban és 1974-ben részt vett a Siklósi Kerámia Alkotótelep munkájában, 1981-ben a Kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdió ösztöndíjasaként dolgozott. Sok eozinmázas kisplasztikát és plakettet készített, mint pl.: a Hárfázó, a Gondolkodó, a Házaspár, az Anya gyermekével, a Furulyázó. A porcelánfigurák készítése végigkísérte munkásságát. A korai természethű felfogást 1960-tól elvont formálás váltotta fel. A 70-es évektől szobrait humoros, karikírozó ábrázolás jellemzi. A figurális plasztikák mellett gyári tervezőként érmeket, nagyméretű dísztárgyakat, emléktárgyakat tervezett. Forrás: http://innogaleria.hu/cikk/konyvtar/eletrajzok/torok_janos.html

Nekem ez a rövid interjú nyerte el a tetszésemet, mely 1979. január 9-én kedden a Dunántúli naplóban jelent meg Sarok Zsuzsa tollából.

Jó 8—10 évvel ezelőtt, a porcelánboltok kirakatában kecses vonalú piros eozinmázas modern figurák jelentek meg, melyek hamar népszerűvé, keresettekké váltak. Török János alkotásai voltak.

 — Szerettem ezeket — mondja Török János.

 — Vonalaikkal játszani lehetett, fordulataikkal zárt kompozíciót alkottak. Ezek közül még ma is kedvencem „A hárfázó nő”, mellyel a herendi pályázaton díjat nyertem.

Évekig Török János volt a gyár művészeti vezetője, de saját bevallása szerint nem volt alkalmas erre a feladatra. Nem tudott diplomatikus, elnéző lenni, ha valami nem tetszett, s az adminisztráció is fárasztotta. Sokoldalú alkotó. Részt vett műveivel Firenzében, Erfurtban, Ankarában, Isztambulban rendezett kerámia-kiállításokon. Nincs, olyan munka, amire azt mondja: nem! Legutóbb a dombóvári művelődési ház külső-belső pirogránit burkolatának és belső térelválasztójának tervét készítette el.

— Rengeteg a lehetőség, amit ki sem használunk eléggé. Az országban nincs még egy gyár, amelynek ilyen széles lenne a skálája, ahol ennyi mindent lehet csinálni. Különben sem hiszem, hogy a gyárnak „egyéniség” kellene, hanem sokoldalú, univerzális művész, aki bármilyen feladat elvégzésére alkalmas.

— Az utóbbi évek termékei közül mik a kedvenceid?

— Ezek a groteszkek — mutat fényképeken gömböc formájú, nagyszemű, kedvesen tréfás emberfigurákat.

— Sajnos, nem nyerte el sem a kritikusok, sem a közönség egyértelmű tetszését. Az előbbiek öncélúnak, az utóbbiak kicsit csúnyának tartják. Nekem mégis tetszik, szeretem őket, úgy érzem, vidámság, humor árad belőlük.

— S ha itt a gyárban szabad kezet adnának?

— Nagyméretű porcelán figurákat szeretnék készíteni. Nagyon sok lehetőség rejlik benne. A plasztikai izgalmak, bontások, törések, finom hajlatok, görbületek ritmusa csak a porcelánnal érhető el. Egy- egy ilyen mű megfelelő helyen feloldója, kiegészítője lehetne az üvegbeton felületeknek, humánumot vinne a környezetbe.

A Felső erdősor utca és Városligeti fasor sarkánál

Vasárnap délelőtt szeretek fényképezőgéppel a városban emléktáblákra vadászni. Mikor a Felső erdősor és Városligeti fasor sarki bérházának emléktábláit fotóztam ködös volt az idő. Nem is lettek túl jó fényképek. Itthon, az emléktáblán szereplő művészről sem találtam részletes életrajzi írásokat. Azért keresgélve rájöttem, hogy nyomtatott formában hozzá lehet jutni részletesebb életrajzokhoz, és a festőművésznő katalógusához. Talán egyszer még bővítem tudásom az alább bemutatott két művészről.

   

Faber Gabriella 1903-1982/EMLÉKKIÁLLÍTÁS AZ ÁRKÁD GALÉRIÁBAN 1995. FEBRUÁR 28-MÁRCIUS 12./KIÁLLÍTÁSI KATALÓGUS-ból részlet:

"1903. március 29-én született Budapesten. Édesapja nagyiparos volt. Iskoláit Budapesten végezte, a Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban érettségizett. Magánúton képezte magát. Madarász Adeline (Madarász Viktor leánya), Szőnyi István, Elekfy Jenő, Ferenczy Valér és Jaschik Álmos voltak mesterei.

A nyilvánosság előtt a KÚT harmadik kiállításán, 1926-ban, mutatkozik be Derkovits, Egry, Csók István és mestere Szőnyi István társaságában.

1927-ben férjhez megy Keil Lóránthoz. Két fia születik: Bálint (1928) és Béni (1943). A Beszkárt Villamos Vállalatnál képzőművészeti kört vezet a dolgozók részére, s itt együtt dolgozhat több festőművész kollegájával: Gábor Móriccal, Iván Szilárddal, Vidéki Brigittával és Tóth B. Lászlóval.” Forrás: https://www.antikvarium.hu/konyv/faber-gabriella-710639

Fleischer Antal (Makó, 1889. május 30. – Budapest, 1945. október 30. magyar karmester, korrepetitor, zeneszerző, zenetanár.

A század első felének magyar operakultúrája, Operaházunk működése elválaszthatatlan Fleischer Antal, a jeles karmester nevétől és tevékenységétől. Az 1920-as években került az Operaház karmesterinek élvonalába, Verdi Falstaffjának 1927-es magyar bemutatóját már ő vezényelte. Ettől kezdve számos klasszikus és modern, magyar és külföldi operamű bemutató előadását tanította be és dirigálta. Itthon és külföldön egyike volt az új magyar muzsika leglelkesebb propagátorainak. az 1940-es évek Magyarországán ő is az üldözöttek közé került, e csapások következtében a felszabadulás után röviddel el is hunyt.

Ezt az életpályát és művészi utat rajzolta föl Németh Amadé az Operaház karmestere, számos zenei tárgyú könyv szerzője. Bőséges dokumentumanyag állott rendelkezésére, és így könyve nemcsak Fleischerről szól, hanem tartalmazza a korszak zenei életének körképét - és kórképét! - is. Forrás: https://www.antikvarium.hu/konyv/nemeth-amade-fleischer-antal-209475  

A Pest megyei Hírlap 1973 januári számából: Kilencvenegy éves korában elhunyt Fleischer Antal karnagy özvegye az Odry- művészotthonban. Fleischer Antalné' értékes zenetörténeti munkálatokat végzett: néhai férje 1972-ben megjelent életrajzához adatokat és dokumentumokat szolgáltatott. Hamvait Fleischer Antal Kerepesi-temetőbeli sírjában helyezik el.

Forrás: https://library.hungaricana.hu/hu/view/PestMegyeiHirlap_1973_01/?query=fleischer%20antal%20%C3%A9letrajz&pg=71&layout=s

Csak természetesen!

Valójában ez is lehetne a leendő teaházamhoz készült tartozékokról. Úgy gondolom, hogy a „Vén Hársfához” címzett teaházban az asztali mécses tartóknak is csak természetes anyagokból kell készülnie. A telken nagyra nőtt mogyoróbokrot ritkítani kellett, akkor tettem félre ezt a faág elágazást. Már akkor az volt a cél, hogy asztaldísz legyen belőle. Nem kell hozzá sok minden, egy fafúró, meg egy kis kés, amellyel a kéregből éppen annyit, és úgy kell kivágni, hogy éppen az elképzelt minta jöjjön ki.

Én most a Bálint nap tiszteletére készíttettem.

A Valentin napot Magyarországon nem szokás ünnepelni, de én a feleségem már évtizedek óta egy apró kis meglepetésben részesítem. Az idei évben kezdjük meghitten kettesben a Bálint napot. Lásd a végeredményt, egy hangulatos mécses melletti kávézás dupla falu kávés pohárból. Olyan forrón ihatjuk a kávét, ahogy szeretjük, és mégsem égeti meg a kezünk.

A mécses tartó ágon levő gyűrűk, nem az idei ünnep kellékei. Demonstrálják, hogy később ez a mécses tartó gyűrűtartóként is működhet.

Zsigmondy Vilmos lakása

A Dob utca ezen része a XIX században még Pest iparterülete volt. A házak egy része még most is kétemeletes. A földszinten rendszerint a vállalkozás irodái, és műhelyei, az emeleten a tulajdonos lakása volt. Valószínűleg Zsigmondy Vilmos – amelyen az emléktábláját találtam -, ennek a háznak a földszintjén működtette bányamérnöki irodáját. Most már óvoda működik a ház falai között, de legalább nincs bontás alatt, mint a szomszéd épület.

Zsigmondy Vilmos (*Pozsony, 1821. május 14. - Budapest, 1888. december 21.)

A család gyökerei a XVIII. századig követhetők, a Zsigmondyak minden bizonnyal bártfai eredetűek. A család egyik ága Pozsonyba kerül, ahol Zsigmondy Sámuel az országos hírű helyi evangélikus líceum tanára lesz. Az ő negyedik gyermeke Vilmos. (A Zsigmondyak másik ága Bécsbe költözik, ez lesz később a Nobel-díjas Zsigmondy Richárd családja.)

Alsóbb iskoláit, s a líceumot Pozsonyban végzi, majd Selmecre kerül, ahol a Bányászati Akadémia hallgatója lesz (1838-1842). 1843-ban Szélaknán gyakornok a mérnöki hivatalban.

Az akadémia elvégzése után Bécsbe megy, ahol a főbányahivatal munkatársa lesz, s így az egész birodalom bányászata a látókörébe kerül. Közben kihasználja a lehetőséget, és Haydinger prof. előadására is eljár, amint arról a Pallas Nagy Lexikona tájékoztatja az utókort. Összeállítja Magyarország és Ausztria bányászati statisztikáját az 1842-t megelőző negyedszázadra visszamenőleg. Bejárja Stíriát, Cseh és Morvaországot, Sziléziát. 1846-ban Resicabányára nevezik ki, mint bányagondnokot, 1848 végére pedig az egész bányakomplexum ideiglenes vezetőjévé nevezi ki a magyar kormány. 1848 karácsonyán a románok feldúlják Resicát, Zsigmondy elmenekül, a bánya pénztárát megmenti, és beszolgáltatja Oravicán a bányakapitányságra. Bem hadműveletei után újra Resicára rendeli a kormány, s ágyúkat és muníciót gyárt a honvédsereg részére. 1849 novemberében letartóztatják, és hatévi vasban letöltendő várbörtönre ítélik.

A büntetés letöltésére Olmützbe viszik. Resica polgárainak folyamatos „igazoló" beadványaira tekintettel szabadon engedik (1850 vége), de Resicára nem térhet vissza. ... legalábbis hivatalosan nem. Mindezek mellett kezeli a Resica környéki szekuli bánya ügyeit, ami apósa tulajdona. Emellett ellátja az „ördöglovas" Sándor Móricz gróf Esztergom melletti, Anna-völgyi szénbányájának gondnoki teendőit is. Az elkövetkezendő tíz esztendő Zsigmondy Vilmost a honi bányászat elsőrendű szakértőjévé avatta. Gyakorlati tevékenységet elősegítő és baleset-megelőző kísérleteket folytat.

Munkásságára Jókai Mór is felfigyel, annál is inkább, mert személyesen ismeri őt. Nem véletlenül, hiszen a Zsigmondy gyerekek Komáromban voltak magyar szóra a Jókai családnál. - Vilmos nem, ő a Nigrini családnál volt cseregyerek - míg a Jókai gyerekek Zsigmondyéknál tanulták Pozsonyban a német nyelvet. Abban az időben Komáromban és Pozsonyban a polgári szalonokban azt beszélték, hogy Jókai, Zsigmondy Vilmosról mintázta Berend Iván alakját a Fekete gyémántok című művében.

Zsigmondy Vilmos 1860-ban önálló bányaügynökségi irodát nyit Pesten, s reméli, hogy új, helyes irányba terelheti a hazai bányászati kutatást. A szakmailag elismert emberről a következőket mondja Hantken Miksa bányamérnök, a pesti kereskedelmi iskola tanára, a magyar orvosok és természetvizsgálók 1863-as nagygyűlésén: „.. .sajnálatra méltó az a bánásmód, melyet rendesen egy fúrás alkalmával a fúróporral elkövetni szoknak... kivéve Zsigmondy Vilmos jeles mérnökünk által létesített fúrásokat, ahol példaszerűen járnak el e tekintetben".

Zsigmondy a szakírás területén sem tétlenkedik, 1865-ben kiadja „Bányatan kiváló tekintettel a kőszénbányászatra" c. munkáját, minek alcíme „A kutatás, fúrászat, s az artézi kutak". Művének megírása közben tanulmányozza az európai fúrási irodalmat, s felfigyel Ch. Comber, valamint Hamilcar Paulucci munkásságára. Az előzmények ismeretében nem csoda, hogy a föld mélyének mélyfúrással történő feltárása és geológiai megismerése mellett a vízkincs kitermelésének feladata annyira magával ragadja, hogy 1865-ben - 44 évesen - megalapítva cégét, fúró vállalkozó lesz.

Igaz „Bányatan"-ának megírásával elsősorban bányamérnöki tevékenységet kívánt folytatni, de az élet közbeszólt, s első megbízatása - a harkányi források helyének és víznyerésének állandósítása - életét egyszer, s mindenkorra a hidrogeológia irányába terelte. 1866. július 12-én kezdték el és szeptember 28-án fejezték be (42 nap alatt) a történelmi Magyarország első hévízkútjának mélyítését, ami 37,77 méter mélységből napi 24 900 1, 62,5 °C hőmérsékletű hévizet adott a megrendelő gr. Batthyány Ödön számára.

Ezután gyorsan következtek további megbízatásai:

Margitsziget 1866-67 119,5 m

Lipik 1868-70 234,5 m

Alcsút 1870 183,0 m

Bp. Városliget 1868-78 970,0 m

Az 1870-es évek közepén kísérletezés közben elveszíti bal szeme világát. Ez idő tájt lesz országgyűlési képviselő is. 1875-től 1888-ig - haláláig - Selmec és Bélabánya népét képviseli az alsóházban. Parlamenti tevékenységének legfőbb célja, hogy az elöregedett bányászok és azok özvegyeinek, árváinak ellátására hozott szabályok mielőbb megszülessenek és életbe lépjenek. 1873-ban részt vesz a bécsi, majd a párizsi világkiállításon is. A hazai kiállításokon (pl. Székesfehérvár, Budapest 1885) pedig már, mint zsűritag működött közre.

Zsigmondy Vilmos kezdeményezésére jött létre az 1885-ös bányászati kongresszus is, melynek levezető elnöke lett. 1875-től nemcsak a parlamentben, hanem a közmunkák tanácsában is tevékenykedett. A Magyar Tudományos Akadémia már korábban (1868) tagjai sorába iktatta. Székfoglalóját 1871. április 17-én tartotta „Tapasztalataim az artézi szökőkutak fúrása körül" címmel, megemlékezve a korábban felsorolt négy kútról is. Ugyanez évben megkapta a Ferenc József-rend lovagkeresztjét, 1878-ban pedig a francia becsületrend lovagkeresztjével tüntették ki a párizsi világkiállításon bemutatott hidrogeológiai kutatásaiért.  Forrás a Vízügyi könyvekből, melyet itt találtam: https://hungaricana.hu/hu/

Mi kerüljön a vésőkészlet dobozának tetejére?

Nagyon készülök már a nyárra, főleg arra, hogy a faműves tábor foglalkozásaihoz szerszám és ötlet legyen. A faművesség egyik bemutató része a fametszés lesz. A fametszéshez vannak szerszámaim, de a kisebb gyerekekkel jobb, ha fametszés helyett linóleum metszést csinálunk. Így aztán össze is szedtem egy dobozra való vésőkészletet. A francia gesztenyés bonbon doboza már legalább egy évtizede várt arra, hogy hasznosítsam. A doboz tetejét nagyon üresnek találtam, és gondoltam legalább belülre jelzem, hogy ez az enyém.  

Kézenfekvő volt, hogy egy malmot rajzoljak rá. A malom köré, pedig szerkesztettem egy malomjáték táblát is. Így most kiélhetem pirográf mániám is. Családtagjaim meg is jelentek nálam, hogy füstszagot éreznek. Eddig jutottam el. Még félkész a malmom, de semmi baj. Ha, eljön a tavasz befejezem és játékkorongokat is készítek hozzá. Aztán lehet majd a teaházamban a malomjátékot játszani. Remélem a leendő vendégeimnek ez jobban fog tetszeni, mint az okos telefonon levő játékok.