Az Andrássy út 62. építőjének emléktáblája előtt igen
gyakran megyek el - írni is akarok az építtetőjéről -, de valahogy mindig
kimaradt. Rendezgettem a fényképeim, és most találtam rá az épületről és
emléktábláról készült fényképeim. Itt egy gyönyörű historizáló stílusú palota.
Egy újabb bizonyíték, hogy a világörökségi listán szereplő épített örökségünket
szlovák származású építész is színesítette.
Idősebb Bobula János
(eredetileg Ján Nepomuk Bobula, Liptóújvár, 1844. március 15. – Budapest, 1903.
november 15.) szlovák származású magyar építész, épít és észeti szakíró, ifj.
Bobula János apja.
Építőmester, építész,
szakíró, politikus és közember. Tizenhét évesen kezdett dolgozni a pesti
építkezéseken, majd ösztöndíj segítségével elvégezte a Műszaki Egyetem
Építészmérnöki karát. Az egyetem elvégzése után Németországban és
Franciaországban tett nagyobb utazást. Onnan hazatérve kisebb emeletes és
földszintes házakat épített. Építészeti tevékenységének súlypontja a nyolcvanas
évek elejére esik.
Fő műve az Andrássy út
62. alatt lévő palotája, mely 1882-ben készült el. Csak nyolc évig volt a
tulajdona, végül 1950-ben a Magyar Állam kezébe került.
Az Országház fő
felügyelője volt. Az 1885. évi országos őszi kiállítás épületeinek tervezője és
kivitelezője, melyért a Ferencz József-rend lovagkeresztjével tüntették ki.
Halála előtt nem sokkal kinevezték a főrendi ház palota gondnokává. Halálának
századik évfordulójára emlékezve, 2003. november 15-én emléktáblát avattak a
Bobula-palota falán.
Felesége Pozdech Mária
(Jozef Pozdech harangöntő lánya). Fiai: János (építész) és Titus (építész
Amerikában).
Irodalmi és politikai
pályája
Szerkesztette a junos
című ifjúsághoz szóló szórakoztató lapot. 1868-ban létrehozta a Slovensky
národnodemokraticky spolok (Pesti Nemzeti Demokrata Tót Kört) és annak
sajtóorgánumát, a Slovenské noviny (Szlovák Újság 1868-75) című lapot. 1876-ban
létrehozta a Dunaj nevű folyóiratot, de csak hat száma jelent meg. 1869-72-ben
Bobula vezetése alatt működött az első "tót-magyar" nyomda és
könyvkiadó, a Minerva. 1872-ben megalakította a Segélyező Pénztárat (Pomocná
pokladnica). A magyar kormány nemzetiség ellenes politikája következtében
megszüntetett Matica slovenskát, és a három szlovák gimnázium bezárását
követően Bobula visszafordult, és eltávolodott a szlovák közélettől.
1888-ban kiadja a
Magyarország iparügye című könyvet, amelyről mindenki elismeréssel nyilatkozik.
Az Építészeti Szemle
alapító szerkesztője volt 1892 és 1898 között.
1897-ben adta ki
Huszonöt év magyar ipar szolgálatában címmel.
1876-an megválasztották
Terézváros képviselőjének.
1892-97 között Ólubló
választási körzetének képviselője lett.
A Szabadelvű Párt
országgyűlési képviselője volt 1892 és 1897 között.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése