Őszi fáradtság

Már október végére elfáradtam. Ennek a jelét nálam a lábam jelezte. Valójában nem történt semmi különös aznap, amikor a „lábam megrándult”.  Hajnalban keltem. Összepakolás a hétvégi ház téliesítéséhez. Leautóztam a telekre, közben megálltam sót venni, hogy a téli párát a házban lekössem. A telken alma körte szüretelés, dió összeszedés, közben víztelenítés, és telek bokrainak metszése, levélsöprés. Mikor elkészültem áthajtottam a szomszéd faluba, hogy az autószerelőm az ajtó zárját megjavítsa. Aztán irány Tarján, hogy az ottani Lehpfadról őszi képeket készítsek. Fotózás után, még megálltam Zsámbékon, hogy a felújítás alatt levő kálváriáról képeket készítsek.  Még mielőtt hazamentem volna, az Ikeába mentem Budaörsön. Szükség volt rá, hogy a fekedi Biblia vitrinjének a világítását megvegyem. Ezt kellett volna kihagyni. Amint az Ikea lépcsőin mentem felfelé, egy következő lépcsőfokot vártam. Nem az jött, hanem egy vízszintes szakasz. Én meg jól odacsaptam a lábam, amitől egy szúró fájdalmat éreztem. Aztán megráztam magam, és folytattam a napom a vásárlással, és hazamenéssel. Másnap reggel aztán mentem dolgozni, mintha mi sem történt volna előző nap. Ekkor mondta az a bal lábam, hogy elég volt.

A bal lábam kikényszerítette, hogy legyen egy pihenős hetem. Ma pihenésképpen nézzetek meg néhány képet, melyet azon a napon készítettem, amikor a bal lábammal félreléptem.