Nagy Dániel Ferenc és Vidovszky Béla emléktáblája.

A szokásos bolhapiacozásomra menet, mindig elmegyek Nagy Dániel Ferenc emléktáblája előtt. Én ugyan nem tudtam róla, szinte semmit, de gondoltam biztos híres közismert jelentős festő lehetett, ha domborműves emléktáblát kapott. Amikor aztán lefényképeztem, és otthon a neten rákerestem, kiderült, hogy alig van a festőről adat, de az emléktábla Köztérképre történő feltöltője sem talált az ismertetőhöz életrajzi adatot: Ajánlat: https://www.kozterkep.hu/~/19483/Nagy_Daniel_Ferenc_dombormuves_emlektablaja_Budapest_1998.html

A festőtől képet lehet találni a neten, nem is mérik drágán a festményeit. Itt a Tabánról és környékéről készült képeit lehet megtekinteni: http://taban-galeria.blogspot.com/2012/02/nagy-daniel-ferenc.html

A másik festő, akit a ma posztba hoztam, Vidovszky Béla. A név rögtön ismerős volt a gimnáziumi művészettörténeti órákról. Van is életrajzáról adat a neten.  

Vidovszky Béla (Gyoma, 1883. július 2. – Budapest, 1973. február 6.) festőművész.

Édesapja, Gyoma akkori főjegyzője, Munkácsy Mihály jó barátja volt Békéscsabán. Középiskolai tanulmányait az evangélikus Rudolf Főgimnáziumban végezte. Tehetsége, gimnáziumi rajztanára, Zvarinyi Lajos kezei alatt bontakozott ki, aki egyben a gimnázium első rajztanára volt. Első olajképét iskolatársáról, Gyóni Gézáról festette 1902-ben. Ugyanebben az évben iratkozott be a budapesti Mintarajziskolába, ahol Révész Imre, Edvi Illés Aladár voltak mesterei. 1906-ban megszerezte a rajztanári oklevelet, de mint állami ösztöndíjas továbbképzős folytatta tanulmányait Ferenczy Károlynál. Előbb Münchenbe, majd 1908 decemberében Párizsba ment. 1911-ben, hazatérése után a Szolnoki Művésztelepen dolgozott. Itt és a környéken festett tájképei országszerte ismertté tették a nevét. 1913-ban elnyerte az Országos Képzőművészeti Tanács Wahrmann-díját Vacsora után című képével. 1914 tavaszán Herman Lipóttal és Kléh Jánossal Torinóban járt. 1920-ban a Szinyei Társaság alapító tagjai között szerepelt, 1924-ben Budapestre költözött. Műveit a barbizoniak és a nagybányaiak hagyományainak folytatása jellemzi, mindenekelőtt tájképeket és enteriőröket festett. Munkáiból 1933-ban a Fränkel Szalonban, 1938-ban a békéscsabai Auróra Körben és 1961-ben a Csók Galériában nyílt gyűjteményes kiállítás. A két világháború közti magyar képzőművészet ismert és kedvelt festője lett. Közel kétezer képet festett, ezekből húsz a Magyar Nemzeti Galériában, öt az Országházban található. Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Vidovszky_B%C3%A9la