A nagymama fogasa

A budapesti szomszédom jött segítséget kérni fogas felújítás ügyben. 

A nagymamámtól örököltem. – Mesélte a szomszédom.

Sokat megélt darab, már volt két élete. – mondtam én.

Miért gondolod? – kérdezte a szomszédom.

Látszik, hogy eredetileg ennek feketére festettek voltak az akasztói. Ezek már elrozsdásodtak. Aztán egy vagy két fog el is tört. Látod, itt látszik, hogy meg lett hegesztve az eltört fog. – meséltem annak alapján, amit láttam.

Lehet, hogy forrasztották. – mondta szomszédom.

Szerintem hegesztették, mert látszik, hogy a hegesztés lángja meggyújtotta a fogas fa részét. Jól lehet látni az égésnyomokat. – mondtam tovább, azt, amit a fogas magáról elárult.

Végezetül, aztán a fogast restaurálásra átvettem. Az alábbi képek bemutatják, mit is csináltam vele.

Először is a rozsdás fém fogakat kezeltem le. A hagyományos RO55-el szeretem kezelni, mert így nem vékonyodik tovább a fog anyaga. Miután a rozsdátlanítás és passziválás megvolt, jöhetett a fogak festése. A faanyagot festés előtt becsomagoltam csomagolópapírral és egy kis maszkozó szalaggal rögzítettem. 

A festés után letisztítottam a fogast fa részeit denaturált szesszel. Jól látszik, hogy a fehér tisztítókendő milyen sok koszt leszedett a fogasról.

Már használható, de néhány apró festési hiányt találtam a fogakon. Ezeket a hiányokat egy régi piaci öntöttvas mérleg felújítótól tanult módszer szerint pótoltam. 

Egy kis műanyag edénykébe fújtam a festékből és egy fültisztító tampon segítségével a le nem fújt részeket is lefestettem. Így már mehet is szomszédom Somló hegyi házacskájába, hogy a fogas megkezdje harmadik életét.