Újra itt van az év vége, és még mindig Budapesten. Szívem szerint már Baranyában lennék, de be kell vallanom, hogy most jobb itt, ahol, be tudok fűteni, amikor éppen fázok. Azért szurkoljatok Velem, hogy jövő ilyenkor már a vidéki birtokon tudjam köszönteni az 2026-ot. Addig is minden kedves olvasómnak és ide tévedőnek szeretettel teljes karácsonyi ünnepeket és boldog újévet kívánok!
A héten, szabadságon vagyok. Gondoltam, hogy majd pihenek, szórakozom, és azt csinálok, amit szeretek. Aztán jött az SMA, hogy menjek be az OTP-be adategyeztetésre, mert ha ezt nem teszem, meg akkor korlátozni fogják a saját pénzemhez való hozzáférésüket. Azt kell, mondjam, hogy végül is egész gyorsan sikerült lebonyolítani. Ez annak köszönhető volt, hogy nálam volt a lakcímkártyám, és személyi igazolványom is. Az OTP-ből hazafele a szokott kirakat-galériában éppen az „Igazolványkép” című fotókiállítás volt látható. Íme, az én fotósorozatom a kiállításról.
Amikor ezt a posztot írtam, és szerkesztettem a neten „Bródy János - Személyi igazolvány” dalát hallgattam.
Olvastam, hogy ajándékozónak sokszor nagyobb örömöt okoz az ajándékadás, mint az ajándékozottnak az ajándék megkapása. Ezt saját tapasztalatból is megerősíthetem. Már hónapok óta készülök, hogy minden napra legyen egy horgászható ajándékocska. Már évek óta gyűjtögetek apró kis ajándékokat, hátha egyszer hasznát veszem. Most bemutatok néhányat az idei huszonhatból.
Itt egy művészi rajz a szerencsét hozó angyalokról. Száz forintért megkaptam, és még feladva sem volt. Az első levél mellékletét képezte, amelyikben az angyalok megírták, hogy az adventi zsákból hogyan is lehet horgászni.
Egy holland lányokat ábrázoló képeslap 1916-ból. Egy Úrleány és egy Úrfi levelezésének egy kis privát részlete került most nyilvánosságra.
Máriagyűdről küldött képeslap. A képeslap nyomdásza szedési hibát követett el. Így árusították, nem hívták vissza a tévnyomatos sorozatot.
Klumpás Mikulás fehér galambbal. Amikor megláttam, tudtam, hogy nekem ez kell, hisz pont olyan fémpántos klumpája van, mint amilyet Fekeden, és Véménden is viseltek.
Sok idő telt el az utolsó posztom óta. A kimaradásnak oka volt. Mint a közmondásban most is cipész cipője lett lyukas. Azaz Múltmentő informatikusnak az Digitálisan őrzött fotótára vált elérhetetlenné. A hiba olyan súlyosnak tűnt, hogy egy hónapnyi képanyagom lett volna megismételhetetlen. A héten aztán kiderült, hogy a galibát a számítógépemben egyetlen csavar kilazulása okozta. Most végre adathiány nélkül folytathatom a blogot, Egy nagy kő esett le most a szívemről. A blogon ugyan nem tudtam írni, de sok múltmentésem történt az elmúlt időszakban. A nyáron álmaim házának melléképületében találtam meg az egykori építtetőjének gabonás zsákját. Az idei adventi időszakot nem tudtam még álmaim házában eltölteni, de azért a talált zsákból most egy adventi naptárat készítettem a feleségemnek. Feleségem most 24 napig lehet a „Nagy Horgász”, aki a zsákból minden nap reggelén kifoghat egy múltidéző és a jövőben is használható ajándéktárgyat.
Már 14 éve megvan az egyik kedvenc kis hasas bögrém. Évekig kerestem, hogy legyen nekem is klasszikus „hasas”, vagy más néven „pocakos” bögrém. Nekem csak „nagyis”, hiszen gyerekkoromban hasonló kakaóval, vagy cikóriás tejjel teli bögréből ittam az én reggeli italom. Gyerekkoromban eltört, de az igényem egy ilyenre megmaradt. Aztán lett is ilyen bögrém, melyről itt írtam: https://multmento.blog.hu/2010/03/14/balszerencses_hosszu_hetvege Semmi sem tart örökké, szokták mondani. Egy hete meg is történt, hogy az asztal szélén álló valódi kávéval teli bögrémet levertem. Kávét lehet újból főzni, de az eltört csészét rendeltetésének megfelelően újra használni lehetetlen vállalkozás. Nekem ráadásul egy olyan Kőbányai Porcelángyár jelzésű bögrém volt, amelyet 1953 és 57 között gyártottak. A Drasche porcelángyárnak ebben a rövid periódusában volt ez a babérkoszorús jelzés. A porcelán szakirodalomban azt olvastam, hogy ez a szürkésfehér máz is erre az időszakra tehető. Ezzel a mázzal helyettesítették az importból nehezen beszerezhető hófehér mázat.
A cseréptörés szerencsét is hozhat, szokták mondani. Most nekem is szerencsét hozott egy elektronikus bolhapiaci találat. Rögtön három hasonló bögrét árult egy kereskedő. Én mind a hármat megvettem. Most lesz majd belőle három csészém, és a régi negyediket is megragasztottam. Jó lesz az amatőr restaurátor műhelyemben ecset vagy tolltartónak.
Már hat éve annak, hogy bemutattam a Magyarországi Németek harmadik tanösvényének átadását. Valójában akkor fogalmazódott meg bennem, hogy a tanösvénynek helyet adó faluban kell nekem a jövőmet keresnem. Idén az egykori Fuldai Apátság – 299 éve erről a területről kezdtek a faluban letelepedni az ősök -, területéről küldöttség jött. Ennek a küldöttségnek mutattuk be a tanösvényt, melynek keretében megismerhették a falu majdnem háromszáz éves történetét. Itt készültek az alábbi képek.
Sokan kérdezik, hogy hogyan állok álmaim házával. Én rendszerint azt válaszolom, hogy még messze vagyunk a befejezéstől. Röviden útközben, amelyről nem tudom megmondani, hogy mikor érünk a végére, azaz mikor költözhetünk be.
Itt a gangunk utcai kijárata. Már csak idő és pénz kérdése, hogy mikor fogjuk használni.
Ezen a képen jól látható, hogy a vendég lakosztály mini konyháját szemlélhetjük. Mögötte a vendégek külön mosdója.
A vendég lakosztály bejárata belülről. A kétszárnyú ajtót kinyitva majd az unokát is könnyen be lehet tolni a babakocsiban.
Az egykori tisztaszoba a bejáratából fotózva. A bejárat fölött látható milyen volt az előszoba utolsó festése.
Itt még nyomokban látszik, hogy volt egy átjáró ajtó a vendéglakosztály és a hátsó lakosztály között. Egykor kétgenerációs ház volt, és rossz időben sem kellett a gangon kerülni, ha a két generáció beszélgetni akart egymással.
Ha Budapesten vagyok, akkor nálam a vasárnapi program a bolhapiac látogatása. Most is ott voltam, és egy kis kerülővel mentem hazafele.
Ezen a héten
egész végig szabadságon voltam. Minden nap elmentem a Lövölde téren a galériás
kirakatom előtt, mindig üres volt. Aztán a hónap utolsó napján a kirakatban
rendeztek, és egy fiatal hölgy éppen egy nagy csomaggal ment a korábban
üzlethelyiségnek használt Galériába. Aztán hétvégén megláttam az installációt.
Az eddig itt kiállított installációk közül ez fogott meg leginkább.
A Ghost Traces című installáció az emlékezés
elhalványulásának kísérel meg emlékművet állítani, szőtt sírkövek és egy
emlékező tér megteremtésén keresztül megőrizni eltűnő nyomaiból a
legcsekélyebbet.
Kádár Emese (1995) a Magyar Képzőművészeti Egyetem
Festőművész szakán végzett 2019-ben. A diplomát követően munkái Magyarországon,
Németországban és Ausztriában kerültek kiállításra. Budapesten, önálló
kiállításai, 2017-ben a Laborban, 2019-ben a Pincében és 2024-ben a The Space
Galériában voltak. Csoportos kiállításokon szerepelt a MODEM-ben, a Ludwig
Múzeumban, a Q Contemporary-ben, a Duna Múzeumban és a Postamúzeumban is.
Számos díjat és ösztöndíjat nyert el, köztük az American Tapestry Alliance
Student Award Díját 2019-ben, a Smohay-díjat, az Esterházy Art Dating fődíját
2023-ban és a Derkovits Gyula ösztöndíjat 2024-ben. 2021-ben bekerült az
Esterházy Art Award, 2024-ben pedig a MODEM-díj jelöltjei közé.
A Cairo Contemporary-ben megjelenő installáció a
NOT_FOUND című sorozat tovább gondolása és kiegészítése további elemekkel. Forrás: https://www.facebook.com/events/1206630310571096/?ref=newsfeed
Október utolsó előtti hetében történt, hogy szerencsém volt ellátogatni álmaim házához. Fogtam magam és egy kicsit szétnéztem a birtokon.
Ezen a képen látszik,
hogy a telek hátsó része remekül zöldül.
A melléképületeim.
Jól látjátok ide még nem jutottunk a felújítással. Szerencsére a madárlakra
felfutó borostyán ápol és eltakar.
A lakatlan tyúkólból
kitekintve. Egy fecske család költözött be az üres ólba. Remélem már téli
hazájukba szerencsésen megérkeztek.
Ez csak úgy. Éppen
virágzott a telkemen.
A szembe
szomszéd datolyaszilvája. Olyan szép, hogy ilyen fát én is ültetni fogok.
A holnapi
utazásra készülődtem, és akkor csak úgy a fényképezőgépem villant egyet és készítette
ezt az első képet. Valójában csak azért vettem elő a fényképezőgépem, hogy
letöltsem a képeket a kártyáról, és feltöltsem az akkumulátorát. Három napra
Baranyába megyünk. Lesz munkánk és fényképeznivalónk bőven. Biztosan lesz feljegyeznivalóm
is a határidő, és a személyes naplómba is. Visszajött a grafomániám. Mondjuk
ehhez az is kellett, hogy októberben a bolhapiacon töltőtollakat találjak. Nem
voltak drágán, mindegyik az egy Eurós kategóriába esett. Először a patronosat
vettem meg. El is kezdtem használni a már meglevő patronjaimmal. Vékonyan fog,
de halványan, alig lehet utána elolvasni. A felszívós tintásat október 20-án
vettem. Nagyon megtetszett, mert ugyanilyen kínai töltőtollam volt a nyolcvanas
évek első felében. Annyira ki akartam próbálni, hogy már hétfőn vettem tintát a
tollamhoz. Ezzel a királykék tintával feltöltöttem, és azóta nem tudom letenni.
Nagyon jólesik vele írni. Mondjuk az asztali naptáron, a fényes papíron nem
nagyon érvényesül, de higgyétek, el a privát naplómba gyöngybetűkkel tudok vele
írni.
A feleségem elé mentem a Keleti pályaudvarhoz. A jó idő miatt korábban mentem, ezért útközben megálltam a Rózsák terén. Szinte automatikusan az 56-os emlékműhez vitt a lábam. E körül készítettem az alábbi képeket.
