Véletlen?!

 

A holnapi utazásra készülődtem, és akkor csak úgy a fényképezőgépem villant egyet és készítette ezt az első képet. Valójában csak azért vettem elő a fényképezőgépem, hogy letöltsem a képeket a kártyáról, és feltöltsem az akkumulátorát. Három napra Baranyába megyünk. Lesz munkánk és fényképeznivalónk bőven. Biztosan lesz feljegyeznivalóm is a határidő, és a személyes naplómba is. Visszajött a grafomániám. Mondjuk ehhez az is kellett, hogy októberben a bolhapiacon töltőtollakat találjak. Nem voltak drágán, mindegyik az egy Eurós kategóriába esett. Először a patronosat vettem meg. El is kezdtem használni a már meglevő patronjaimmal. Vékonyan fog, de halványan, alig lehet utána elolvasni. A felszívós tintásat október 20-án vettem. Nagyon megtetszett, mert ugyanilyen kínai töltőtollam volt a nyolcvanas évek első felében. Annyira ki akartam próbálni, hogy már hétfőn vettem tintát a tollamhoz. Ezzel a királykék tintával feltöltöttem, és azóta nem tudom letenni. Nagyon jólesik vele írni. Mondjuk az asztali naptáron, a fényes papíron nem nagyon érvényesül, de higgyétek, el a privát naplómba gyöngybetűkkel tudok vele írni.

Október 23-a közeledik

A feleségem elé mentem a Keleti pályaudvarhoz. A jó idő miatt korábban mentem, ezért útközben megálltam a Rózsák terén. Szinte automatikusan az 56-os emlékműhez vitt a lábam. E körül készítettem az alábbi képeket.

Szíves hétvége

 

Hétvégi programot egy születésnap ünneplésével kezdtük. Erre az ünnepeltnek sütöttem egy Véméndi olajos kuglófot. Egy kicsit szomorúak voltunk, hogy a számok felírása és a szívecske nem túl jól sikerült.

Aztán vasárnap a bolhapiacról hazafele jövet a szokásos Lövölde téren levő kirakat-galéria előtt megjegyeztem, hogy a művész is egyedi félresikerült szívekkel rakta teli a kirakatott.

A kiállítás ismertetője szerint, ezek mikroszkopikus pollenek. No, erre én nem gondoltam.

Ahány ház, annyi szokás.

Nagyobb vásárlásomhoz ajándékba kaptam ezt a kis hímzett terítőt. Éppen a feleségem születésnapját készültem megünnepelni. Illik ez a mi ünneplési módunkra, mert nem szoktuk hétköznapi módon megünnepelni.  Az ünnepnapi reggeli megemlékezés úgy indult, hogy Zsolnay pipacsos mokkás csészében – ezt nemrég találtam a bolhapiacon -, kapta a reggeli dupla eszpresszó kávéját. Én a szokásos – már fél éve kaptam ajándékba -, nagy csészémben ittam a németes hosszú kávémat.

Aztán jött a fő ajándék. Egy nagy, és sok munkával hímzett lepedő. Feltételezhetően legalább száz éve készült. A terítőn szereplő szöveg egy 1711-ben született, Lambert Gedicke által írt evangélikus egyházi ének, és nagyobb növénydíszes betűkkel a Kempf családnév szerepel. A fenti képen a terítő egy részlete a családnévvel.

Kinyomoztam, hogy ez a terítő feltehetően a Nagybörzsönyi Evangélikus Kempf családnak készülhetett. Így aztán adódott, hogy Nagybörzsöny, Ipolydamásd, Márianosztra, Nagymaros autós körút túrát tegyük meg. A Nagybörzsönyi evangélikus templomnál megtudtuk, hogy a Kempf család több tagját málenkíj robotra vitték, és kiűzték szülőföldjükről. A Nagybörzsönyi temetőben levő sírköveken is találhatók családhoz tartozók.

Nagymarosnál láttuk, hogy a betelepülési emlékművüket az ártérből a mobilgáttal védett főtérre költöztették. A valóságban a túránk sokkal gazdagabb látni, és ízlelnivalókkal volt megtöltve. Ebbe a posztba most ennyi fért bele.