Azt mondták a mesterek, hogy az építési hulladékot, és maradékot kupacokba teszik, hogy ha majd egy fuvarra való összegyűlik, akkor majd elszállíttassuk. A kiskert és a bejárat elvadult. Gondoltam lenyírom a füvet, és a gyomot, ami megjelent. A szomszéd mondta, hogy ő azért nem jött át a fűnyíró traktorral, mert úgy gondolja sok kő lehullott. Én, azért megbíztam a mesterekben, hogy betartották a megbeszélt eljárásrendet. Óvatosan elkezdtem füvet nyírni a kis fűnyíróval. A kupacok környékén óvatos voltam, nem is mentem közel hozzájuk. De hogy a kőkupacoktól tíz méterre is találjak szétszórt köveket. No, erre azért nem számítottam! Az első nap megfogadtam, hogy minden nap összegyűjtök két vödör kavicsot, és majd a végére talán füvet is tudok nyírni a két hét után. Aztán már három nap után láttam, hogy a fogadalmam túl kell teljesíteni, mert annyi követ hagytak a mesterek a kertben szétszórva, hogy 24 vödörnyit nem lesz elég összeszedni.
Aztán
összefutottam a szomszéddal, aki szódáért volt a boltban talicskával. Gondoltam
egyet, és kölcsönkértem, hogy abba gyűjtsem, és azzal fuvarozzam új helyére a követ.
Reggel csak egy probléma volt, hogy nem volt a kavicslelőhelyen árnyék. Aztán
11 óra körül egyre szélesebb lett az árnyék, és az árnyékban szépen tudtam
dolgozni. Kettő talicskányi követ össze is szedtem, és a bejárathoz
szétszórtam. Aztán, amikor egy hét múlva hazaindultam már 6 talicskányi követ
szedtem össze a két kezemmel. Most úgy becslem, hogy maradt még legalább 12 talicskányi
a fűben szétszórva.