A Karácsonyt várva

Januárban, amikor nekikezdtünk az álomházunk felújításába azt reméltem, hogy a Karácsonyt már az új házunkban ünnepeljük. Nem így lett. November végére ide jutottunk:

Itt kellene lenni a házunk agyközpontjának. Itt jön majd be a víz a villany, a gáz, és az internet. Ide terveztem a házunk vezérlő központját, és itt kell lenni majd családunk adatközpontjának. Mint látható, ettől az álomtól még messze vagyunk.

Itt van a zuhanyzónk. Egy laza kis kertészkedés után itt kellene lefürödnöm. A koszos víz már távozni tudna a csatornába azon a hosszúkás lefolyón.

Itt a hálószobánkban a franciaágy helye. Már csak a padlóburkolat, és a falfestés hiányzik. Ugye milyen kellemes kis alvó sarkunk van?

Íme, a konyhánk. Nagyon ügyesen megoldottuk, hogy ne kelljen szagelszívót venni. Csak kinyitjuk az ablakot, és a rossz ételszag máris elszáll, mint a gondolat, hogy itt idén főzni fogunk.

Itt meg van a nappalink, hogy téli estéken a kandalló üvegablakán betekintve láthassuk a tűzmanók táncát. Nem látjátok a liliomos cserépkandallónkat? Nem csodálkozom, mert a kályhacsempék még Baranya nyugati részén várják, hogy majd ide kerüljenek.

 

Ezek után fogtam magam, és gondolatban a jövőbe utaztam, és elhoztam feleségemnek álmaink házának a képét. Itt van elölnézetben. Új ablakokkal, és ajtókkal, melyek a régiek mintájára készültek, de visszakapták a majdnem száz évvel ezelőtti eredeti színüket.

 

A kép hátoldala egy adventi kalendárium. Minden napra egy-egy kis ajándék, aminek a feleségem az új házban majd hasznát veszi.

 Kedves Olvasóim! Ennyi volt a mese mára. Álmodjatok Ti is szépeket!